Gensichen

Ottó Ferenc, német szinműiró, szül. Neumarknak Driesen nevü helységében 1847 febr. 4. Berlinben előbb mennyiségtant, azután filozofiát és klassz. filologiát tanult, politikai cikkeket és tárcákat irt különböző folyóiratokban. 1874. a berlini Wallner szinház dramaturgja és művészi vezetője lett, de már 1878. megvált hivatalától és ezóta teljesen irodalmi munkásságának szentelve idejét, Berlinben él. Tragédiái: Gajus Gracchus (Berlin 1869); Danton (u. o. 1870); York (u. o. 1871); Ajas (u. o. 1873); Robespierre (u. o. 1873). Szinművei: Euphrosine (u. o. 1878); Phryne (u. o. 1878); Frau Aspasia (u. o. 1883). Vigjátékai: Minnewerben (u. o. 1871); Blitzableiter (u. o. 1872 és 1877); Die Märhentante (1881). Bohózatai: Der Leuchter és Wiedergewonnen (1879). Egyéb művei: Gedichte (Berlin 1869); Sesch Kriegslieder (u. o. 1870); vom deutschen Kaiser (u. o. 1871); Berliner Hofschuspielet (u. o. 1872); Aus sonnigen Fluren (u. o. 1874); Studienblätter (1881); Felicia, ein Minnegesang (1882) és Frauenlob (1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon