Geőcze István

Geőcze István (szendrői), a magyar katonai irodalom egyik uttörője, szül. Bacskán (Zemplén vm.) 1836 jul. 25. 1853-57-ig Budapesten jogot hallgatott. 1860. Garibaldi alatt harcolt Szicilia és Nápoly felszabadításáért; előbb hadnagy lett Garibaldi tiszti testőrségében, azután főhadnagy és századparancsnok az 1-ső olasz zuávzászlóaljban. Capus vivásakor kitünt, 1862. tanár lett a cuneói tisztiiskolában. 1863. leköszönt és beutazta Braziliát. 1867. fogalmazó lett a miniszterelnökség fordító osztályában, de 1870. mint főhadnagy átlépett a m. kir. honvédséghez; 1871-72. dandársegédtiszt volt, azután tanár lett a m. királyi honvéd Ludovika-Akadémián, 1873. megbizták az akadémia tanári kara által akkor megindított Ludovika-akadémia közlönye cimü hadtudományi folyóirat szerkesztésével, ami - tekintetbe véve a katonai irók akkor gyér számát - igen nehéz feladat volt; ennek G. minden jogos reményt felülmulva felelt meg hat éven át, s eközben még nagyszabásu Hadseregszervezés cimü munkát is adott ki. 1876. százados lett, de megrongált egészsége miatt már 1884. nyugdíjba lépett. A m. kir. honvédség szervezése óta németből sok katonai tankönyvet, szabályzatot stb., több közigazgatási hatóság számára pedig spanyolból, olaszból és angolból külföldi államok törvényeit, szabályrendeleteit stb. fordította magyarra, amely fordítások egynémelyikét ki is nyomatták (p. a spanyol «Vizek»-re vonatkozó törvényt); mindezeken kivül 1867 óta 200-nál több katonai, földrajzi és hadtörténelmi értekezés, ismertetés stb. jelent meg G.-től különböző tudományos folyóiratokban. Szépirodalmi téren 1869-ben Laufer adta ki Utazás Braziliába és vissza cimü művét, amely leirási szépsége és főleg tiszta zamatos magyarságával akkor nagy feltünést keltett s a királyné tetszését is annyire megnyerte, hogy gyémántos melltüvel tüntette ki a szerzőt, aki jelenleg a francia, olasz, angol, spanyol és portugál katonai irodalmat ismerteti magyar nyelven, megragadva minden alkalmat, hogy nemzetünket és hadtörténelmét e nemzettek anyanyelvükön ismertesse meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon