Geodézia

(gör.), az a tudomány, mely a föld fizikai felülete egyes részei alakjának és méreteinek, v. az egész föld matematikai felületének meghatározásával foglalkozik. Magyarul némelyek gyakorlati mértannak nevezik, de sokkal jobb, sőt értelmét tekintve a G.-nál is jobb a földméréstan. Régebben tisztán csak a közönséges, egyszerübb mérnöki munkákat értették alatta. Ma azonban majdnem általánosan annak a tudománynak megjelölésére használják, mely a föld matematikai felületének meghatározásával foglalkozik. Talán leghelyesebb ugy felosztani, hogy a közönséges mérnöki munkákat, vagyis tudományosan kifejezve azokat, amelyeknél vizszintes méréskor a földfelület görbülését nem vesszük tekintetbe, alsó G.-nak nevezzük, mig a felső G. azokat a munkákat foglalja magában, melyeknél a föld matematikai felületét többé nem tekinthetjük siknak, hanem görbe felületnek. A felső G. tárgyát képezik: az elsőrendü háromszögelés (bázisméréssel); az elsőrendü szintezés (precizió nivellálás); a csillagászati helymeghatározás és a gravitációmérések. Az alsó G.-t két részre lehet osztani: vizszintes mérésre és függélyes- vagy magasságmérésre. A vizszintes méréshez különböző módszereket és eszközöket használunk a szerint, amekkora területet kell felmérni v. felvenni és mekkora pontosság kivánatos. Egyes telkek felmérésénél rendesen kisebb terjedelmü, olcsóbb műszereket, jobban mondva eszközöket használunk, amelyekről hiányzanak oly alkotó részek, amelyek csak a nagyobb pontosság szempontjából szükségesek, mint p. távcső, mikroszkóp stb. Ilyenek a lánc, acélszalag, rud, szögtükrök, szögprizmák, diopatrakereszt és korong stb. A módszer maga az eszköztől függ: lehet tisztán lánccal mérni, azután ha szögkitüző eszköz van, akkor koordinátarendszer szerint, v. kerületből poligon segítségével vagy átlók által, mikor a terület közepén felvett pontból a kerület sarokpontjait vesszük fel. Természetesen lehet itt is pontosabb eszközöket (teodolit, asztal stb.) használni s ilyenkor háromszögeléssel is mérhetünk. Nagyobb területek, egész határok felmérésénél nem szabad a részletekből kiindulni, hogy p. egyes telkeket veszünk fel s ebből összeállítjuk a határt, mert igy sohasem jutunk pontos eredményre, hanem mindig, hogy ugy mondjuk, nagy vonásokban vesszük fel először a területet egy háromszöghálózattal, melynek a sarokpontjait tekintet nélkül a telekhatárokra a háromszögelés céljainak megfelelően választjuk a teodolitot, mérő asztalt (ujabban távcsöves vonalzóval), az univerzális műszert stb. Erre a háromszög hálózatra, mint vázra támaszkodik a részletes felmérés, amelynél rendesen az asztalt, de azonkivül mindazokat az eszközöket használhatjuk, melyeket a telekmérésnél. Ha igen nagy a határ, akkor már nem lehet megelégedni az alsó G.-i módszerekkel, akkor már a föld görbületét tekintetbe kell venni (országmérés), de a részleteket itt is ugyanazon elvek alapján vesszük fel. A vizszintes mérések kétfélék a szerint, amint a mezei munkát ott a helyszinén azonnal rajzban megkapjuk (mérőasztal), v. pedig csak egy tabellárisan összeállított adathalmazt viszünk haza, melyből még némi számítás után lehet csak a térképet, a helyszinén felvett vázlatok (croquis) segítségével megrajzolni. A magasságmérések háromfélék lehetnek: 1. a szintezés (lejtezés, nivellálás), mely a legpontosabb módszert nyujtja pontok magasságkülönbségének meghatározására; 2. a trigonometriai magasságmérés, különösen nagyobb magasságkülönbségek meghatározására olyan pontoknál, melyeket szintezéssel összekötni nehéz v. éppen lehetetlen, v. pedig ahol gyorsan és olcsón akarunk célhoz jutni. 3. A barométeres magasságmérés, amely legkényelmesebb ugyan, de egyszersmind a legkevésbé pontos. A barométeres magasságmérést azóta lehet csak kényelmesen alkalmazni, mióta az aneroid, vagyis fémbarométerek készülnek, mert azelőtt a higanybarométerek szállítása igen nagy nehézségeket okozott. Azelőtt a hőmérőt használták ilyen megközelítő magasságmérésekre, de ezzel a mérés még kevésbé pontos, mint a barométerrel. Ha a mérnöki munkának gyorsan kell haladnia és a vizszintes mérésen kivül a felmérendő terület pontjainak magasságát is szükséges ismerni, akkor a két mérést egyesítjük. Az ilyen mérés ugyan sohasem lesz olyan pontos, mintha a kettőt egymástól elválasztva végezzük el, de sokszor nincs is erre szükség, p. vasuti trasszok felvételénél, hanem inkább arra törekszünk, hogy lehetőleg egy idény alatt, olcsón és gyorsan végezzünk. Ilynemü felvételekre szolgálnak a tachiméter és a fotogramméter.

Az alsó G.-i munkák eredményét rendesen egy térképbe foglaljuk össze, mely hü képet tartozik mutatni a felvett vidékről. Ezen azután legtöbbször előfordul a területszámítás (planimetria) v. egyszerü geometriai uton, p. Sokszögletes telkeknél, v. pedig erre szolgáló eszközökkel, az u. n. planiméterekkel, p. görbe vonallal határolt területeknél. Ehhez hasonló az, amikor hegytömegek, tómedencék köbtartalmát kell meghatározni (orometria). Végül még a mérnök feladatai közé tartozik az, hogy amint a szobában, akár a térképen, akár csak számadatokban terveztünk, azt kint a mezőn a valóságban is kijelölje. Közut, vasut, hajócsatorna, építésnél, továbbá a tagosítás, kihasítás, határrendezés műveleteinél mindig először a térképen dolgozunk, s a térképen tervezetteket visszük át a mezőre körülbelül ugyanazoknak az eszközöknek használatával, amelyeket a mindig visszavezethető egyes pontok és vonalak kitüzésére. A görbe vonalak kitüzése egy terjedelmes ága az alsó G.-nak. L. Felvétel, Fokmérés, Háromszögelés, Szintmérés.

Forrás: Pallas Nagylexikon