Geofizika

(gör.), a legszorosabb értelemben véve, a földrajznak exakt, fizikai és matematikai vizsgálódási módszerekkel tárgyalható része. Ily felfogásban elnevezésünk nem teljesen azonos a fizikai földrajz fogalmával, mely inkább a Föld felületének természetrajzi leirását szolgáltatja és Wundt V. szerint is a G. az általánosabb terjedelmü asztrofizikának kiművelésére legalkalmasabb része. Mint önálló tudományágról, mely azonban részleteiben sok helyütt kész szabatos eredmények helyett most is csak a továbbfejlesztésre vonatkozólag utmutatásokat tüntet fel, a G.-ról csak a legujabb időben szólhatunk, noha őskezdetei bátran és joggal Hippokratesig és Herodotig vezethetők vissza. Beosztásában a földdel mint világtesttel foglalkozik, de a leiró csillagászatra szükségképen csak annyire támaszkodik, amennyire ezt bolygónk ismertetése kivánatossá teszi. Midőn vele individuálisan foglalkozik, kutatja alakját és ezen alakkal szerves kapcsolatban levő felületi erőnyilvánulásait. Midőn alakját geometriailag kiméri, a gömbi csillagászatba nyulik át és midőn ez alakot pontosabban határozza meg, a potenciál elméletet hivja segítségül. A tömegvonzás kapcsán azután eljut a Földnek térbeli mozgásához és azon fontosabb perturbációkhoz is, melyek a Föld belsejének, tömeg- és hőeloszlásnak kutatása, ennek kapcsán vulkánosság és földrengés képezik továbbá fejezetét. A földmágnesség, melynek meghatározása és Gauss-féle elmélete fogalmilag egészen azonos a Földalaknak, helyesebben geoidnek modern meghatározásával, a levegő, tengerek, szárazföld és ezek kölcsönhatásának fizikai tanulmányozása a következő főbb tárgyai. A G. eddig tán legjobb tankönyve, mely a jövő kutatására is fontos utmutatásokkal szolgál és bő irodalmát is közvetíti, Günther Zsigmondé: Lehrbuch der Geophysik und physikalischen Geographie (2 köt., Stuttgart 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon