Geologia

(gör.) A. m. földtan; a szó legszorosabb értelmében a Földről szóló tudomány, vagyis a Földre vonatkozó összes tudományt kellene felölelnie. Tulajdonképeni, ma használt értelemben az a tudomány, mely a Föld keletkezését, anyagát, anyagának változását, fejlődését és történetét kutatja. Régebben a G. fogalmát kettéválasztották és geognózia néven foglalták össze mindazokat az ismereteket, melyek a Föld szilárd kérgének mai állapotára vonatkoztak, geogénia néven pedig azokat az ismereteket, melyekkel a Föld keletkezését és anyagának képződését magyarázzák. A kettő együttvéve alkotta a G.-t. Sőt mivel a multak és a jelen ismeretéből a Föld jövendő fejlődésére is lehet némileg következtetni, akadtak olyanok, akik a Föld jövendő fejlődésére vonatkozó hipotetikus következtetéseket külön tudományba akarták összefoglalni mint geotelézia. Ma sem a geognózia, sem a geogénia, még kevésbbé pedig a geotelézia szó nem használatos, csupán a G. aszerint, hogy a Földnek mijét kutatja, szokták osztályozni, vagyis a kutatás tárgya szerint egyes külön ágakat megkülönböztetni: 1. fiziografiai G., mely a Föld alakjával, nagyságával, felületi állapotával a szárazföld s a viz eloszlásával, a légkörrel és általában a Föld fizikai vonatkozásaival foglalkozik; 2. petrográfiai G. vagy kőzettan (petrografia, litologia) a Föld anyagát kutatja; 3. dinamikai G., ama erőket kutatja, melyek a Föld anyagának eredeti képződésében és későbbi elváltozásában, valamint a Föld felületének alakításában, valamint a Föld felületének alakításában szerepeltek és mindig szerepelnek. 4. petrogenetikai G. v. petrogénia, azzal foglalkozik, hogy mi módon és mely erők közbenjárásával képződött és változott meg a Föld anyaga; 5. arkitektonikai G. vagy geotektónikai, azt kutatja, hogy miként, esetleg mely törvények szerint alakultak a kőzetek a Föld szilárd kérgévé, minő a Föld szerkezete, arkitektónikája; egyik nagyfontosságu fejezete ennek az ágnak a sztratigrafia vagyis a Föld rétegeiről és rétegzéséről szóló ismeretek; 6. történelmi G., a Föld fejlődésével, képződési viszonyaival, valamint a rajta található növény- és állatélet fejlődési történelmével foglalkozik. A növény- és állatélet fejlődésével, helyesebben a letünt növény- és állatvilág felkutatásával és azoknak a ma élőkkel való összehasonlításával egy a G.-val a legszorosabb kapcsolatban álló, de ma már egészen önálló tudományként is szereplő tudomány a paleontologia (öslénytan) foglalkozik. - Ezeken kivül még meg szokás különböztetni olyan ágakat, melyek mindegyikéhez az anyagot részint az előbbi ágak, részint más rokon tudományok kutatásai szolgáltatják ugyan, de alkalmazásukban és összességükben, legkiváltképen pedig módszerükben, külön-külön ágat képviselnek. Ilyenek a topográfiai G., mely egyes nagyobb területek speciális földtani viszonyainak feltüntetését és azoknak egymással való összhasonlítását tüzi ki feladatává; a kémiai G., mely speciálisan a kőzetanyagok összetételével és ama kémiai folyamatokkal foglalkozik, melyek közben képződtek és melyek közt elváltoztak és még mindig elváltoznak; a kisérleti vagy experimentál-G., mely ama geológiai jelenségeket és folyamatokat, melyeket az ember a természetben nem észlelhet, ama termékeket, melyeknek képződését a jelenben nem észlelheti, mesterségesen igyekszik létrehozni és előállítani, a természet munkájában törekszik utánozni (Dr. Szterényi Hugó. A kisérleti G.-ról. Emlékkönyv a Kir. M. Termtt. T. 50 éves jubil. Bpest 18929; a mikroszkópi G., mely a mikroszkóp segélyével kutatja a kőzetek összetételét és ásványelegyrészeinek mindennemü viszonyait; a technikai G., mely a G.-nak alkalmazása a gyakorlati élet szükségleteire. Nincs az a nagyobb fontosságu gyakorlati műszaki kérdés, mely a G. utmutatására, tanácsára ne szorulna. A gyakorlati G.-i ismeretek épp oly fontosak az iparilag értékesíthető ásványi anyagokat, kőzeteket kereső és feltárni akaró bányásznak, a csatornát, vasutat, hidat, utat építő mérnöknek, mint annak, aki folyót szabályoz, forrásokat keres, elposványosodott területeket lecsapolni, ártereket biztosítani akar. Minden vizkérdésben csakis a G. szolgálhat biztos alappal az eligazodásra, a munka irányának és helyének meghatározására. Mezőgazdasági, nevezetesen pedig talajkérdésekben a G. a legmegbizhatóbb utmutató, ugy hogy ujabban G.-i alapon egy egész uj tudomány a talaj tudománya v. pedologia fejlődött ki. Épp az a körülmény, hogy a G. szoros kapcsolatban van a gyakorlati élettel és annak sokféle szükségleteire terjeszkedik ki, volt egyik főindítéka a G. gyors fejlődésének. Mig régebben megelégedtek azzal, hogy a bányász, a bányamérnök munkája közben tett megfigyelésekkel gyarapította a G.-i ismereteket, addig ujabb időben külön foglalkozás, külön életcél tárgyát képezi a G. és alig van mivelt állam, ahol külön állami geologusokból összealkotott testület (l. Földtani intézetek) nem munkálkodna a G. ugy gyakorlati, mint elméleti továbbfejlesztésén. A G.-nak feladatai oly sokoldaluak, hogy nincs az a természettudományág, mely a G.-nak segédtudományaként ne szerepelne és amellyel a G.-át szoros kapocs össze ne füzné. Legbensőbb kapcsolatban azonban a G.-val az ásványtan van, továbbá a kémia, a fizika, asztronómia és a geografia, mely utóbbi és a G. között alig vonható meg a szoros határ.

Forrás: Pallas Nagylexikon