Geometriai diszítmény

(ném. Masswerk; rossz magyarsággal: mérmű), A csúcsives építészetnek csupa geometrikus idomokból képezett diszítménye, mellyel nagyobb falfelületeket élénkit, különösen pedig ablaknyilásokat tölt ki. Az első esetben mind domboru mű, a másodikban pedig mint áttört munka talál alkalmazást. Az ablakokban G. alkalmazását az tette szükségessé, hogy a festett üvegnek szilárd keretet kellett adni.

Amint a csúcsives építészet első éveiben az ablakok még keskenyek, ugy a G. is egyszerü: rendesen az ablak középütt oszlopocska által elválasztva, mely két csúcsivet és ennek szárai között egy körivet hord; amint azonban később az ablak megnagyobbodik és a két pillér közötti közt majdnem egészen kitölti, a G. is gazdagabbé lesz; az ablakokat 4 részre osztja, csúcsiveit karélyos rozettákkal és lóherealaku idomokkal kombinálja, mig végre a csúcsives stilus fénykorában oly páratlan leleményességü és játszi könnyüségü lesz, hogy bámulatra ragad.

A diszítmény profilja is nagy változáson megy át; mig eleinte a függélyes szárak oszlopocskák, az ivek eleinte pedig körszeletben hajlított pálcák: addig később szárak és ivek egyformán, többé-kevésbé élesen lesznek tagolva és többször karélyozva. A késői csúcsives építészet a G. átgondolt principiumait elhagyja, annak megszerkesztésében egészen ötletszerüen jár el, az iveket többszörösen hajlítja és csipkézi. Hazánkban szép G.-e van a kassai domnak, a soproni bencés- és a lőcsei plebánia-templomnak, a pozsonyi ferenciek tornyának és ugyanott a Szt. János, a csütörtökhelyi Szt. Mária-kápolnának stb. Egyéb nyilvános épületek és magánházak ablakainak diszítésére is használta a csúcsives építészet a G.-t.

Forrás: Pallas Nagylexikon