George Sand

álneve Dudevant Amantine Aurore asszonynak, leánynevén Dupin francia költőnek, szül. Párisban 1804 jul. 5., megh. Nohant várában 1876 jun. 8. Egy francia tisztnek, ki Szász Móric marsall unokája volt, leánya: Nohanton és Berryben töltötte ifjuságát és 1817-20. egy párisi kolostorban nevelkedett. Hazatértekor 1822. Dudevant Kázmér báróhoz ment nőül és Nohanton élt vele. E szerencsétlen házasság gyümölcse egy fiu: Móric és egy leány: Dudevant Solange volt, ki Clasinher szobrász neje lett. hogy a magasabb szellemi körökbe juthasson, 1831. G. férje beleegyezésével, leányát magával vive, Párisba ment. Itt számos iróval ismerkedett meg, többi közt Sandeau Györggyel is, akivel a Rose et Blanche c. regényét együtt irta meg. E regény Jules Sand álnév alatt jelent meg (1832, 5 köt.), amelyből későbbi álneve keletkezett. Tehetsége különösen balzac és Planche g. hatása alatt, aki a revue des Deux Mondes hasábjait nyitotta meg neki, gyorsan fejlődött. Egy olaszországi utazása alkalmábval megismerkedett Beyle-lel és Velencében Musset Alfréddel (l. o.), akivel szoros barátságba lépett; de viszonyuk később felbomlott s mint ellenségek váltak meg. Miután Indiano c. kitünő regényével (Páris 1832, 2 köt.; magyarra ford. Récsi Emil, Ocsó könyvtár) önállóan utat tört magának, egymásután adta közre regényeit, melyekben olykor tévedések fordulnak elő és a képzelet csapongásának nincs kellő korlát vetve. De mindegyikben valódi költői szellem lehelletét, erőt, élénkséget érezünk. Leirásai mesterien frissek, stilusa vonzó, élénk. A nők egyenjogosításáról való eszméi és rossz anyagi viszonyai 1836. férjétől elválásra vezették, amiután felváltva Nohantban és Párisban élt, ahol Liszt Ferenccel, Dorval asszonnyal, Lamennaisval és az iró- és művészvilág több kiváló személyiségével ismerkedett meg. Belső viszonyba lépett 1837. chopinnal, akivel Majorcába utazott s később Párisban és Hohantban együtt élt. Ez a viszony 1847. Chopin és G. fia közt támadt viszály következtében felbomlott. Az 1848. események mellett több szenvedélyes hangu nyilatkozványt irt; hasonlóképen barátságos viszonyban állott III. Napoleonnal. Élte utolsó éveiben is élénk figyelemmel kisérte a napi kérdéseket és a politikai viszonyokat. G. költői tehetsége legragyogóbban későbbi kisebb elbeszéléseiben nyilvánul, melyek mentesebbek lévén a célzatos vonatkozásoktól, szigoruan a való élet, különösen a falusi nép életének hü leirását adják. Legnagyobb érdeme, hogy az emberiség lemagasabb és legnemesebb érdekeit férfiasan, állhatatos szivvel képvitelte. Regényei: Valentine (Páris 1833, 2 köt.); Lélia (1833, 2 köt.); Jaques (1834, 2 köt.); Leone Leoni (1835; magyarra fordította Visi Imre, Olcsó Könyvtár 1878); André (1835); Simon (1836); Mauprat (1837, 2 kötet); contes vénitiens: La derniere Aldini (1838); Spiridion (1839); Paulinen (1839); Gabriel (1840); Les sept Cordes de la lyre (1840; dramatizált feldolgozása is van); La compagnon du tour de France (1840, 2 köt.); Consuelo (1842-43, 8 köt.; ez G. legnevezetesebb műve; magyarul: Consuelo. Ford. Zomorfalvi Budapest 1875); La comtesse de Rudolstadt (az előbbinek folyt. 1843-45, 4 köt.); Jeanne (1844, 8 köt.); Le meunier d"Angibault (1845); Isidora (1846); Teverino (1846, 2 köt.); Lukrezia Floriani (1847, 2 köt.); La péché de M. Antoine 81846. 2 köt.); la petite Fadette (1848, 2 köt); La filleule (1855, 2 köt.); Le diable aux champs (1856, 3 köt.); Evenor et leucippe (1856, 2 köt.); Les dames vertes (1857); La Daniella (1857, 6 köt); Les beaux messieurs du boisdoré (1858). Kisebb elbeszélései és falusi történetei: Mouny-Robin (1841); Melchior (1841); La mare au diable 81846; magy. Az ördögmocsár. ford. Csukássy József, Olcsó Könyvtár 1877); La noce de campagne (1846); Francois le Champi (1847; dramatizálva is van). Utleirásai és egyéb munkái; Lettres d"un voyageur (1834, 2 köt.); Un hiver a Majosque (1842, 2 köt.); La cause du peuple (1848); Lettres au peuple (1848); Histoire de ma vie (1855, 13 köt.); Jean de la Roche (1860); Le marquis de Villemer (1862); Madamoiselle de la Quintinie (18639; La confession d"une jeune fille (1864); M. Sylvestre (1865); Pierre qui roule (1870); Le beau Laurence (1879); Mademoiselle Azote (1870); André Beauvray (1870); La coupe (1876); nouvelles lettres d"un voyageur (1877); Dernieres pages (1878) stb. Drámai művei kevésbbé arattak sikert, csupán Le marquis de Villemer (1869) c. keltett általános hatást. Többi drámája közül említendők: Cosima (1840); Francois le Champi (1849); Claudie (1852); Moliere (18519; Les vacances de Pandolphe (18529; Le démon du folyer (1852); Mauprat 81855); Flaminio (1854); Maître Fanilla (1855); Francoise (1856) stb. Drámai műveinek egy része Théâtre de G. (1860, 3 köt.); Théâtre de Nohant (1864) és Théâtre complet (1866-67, 4 köt.) cimmel jelent meg. Leroux-val és Viardot-val együtt G. alapította a Revue in dépendante c. folyóiratot. correspondance-a 1882-1884 (6 köt.) jelent meg. Összes műveit: Oeuvres completes 1876. adták ki. G.-nak La Châtreban és Párisban is emeltek szobrot. G. művei közül a legtöbb minden idegen művelt nyelvre le van fordítva. Magyarul a már említetteken kivül a következők vannak meg: Egy szegény leány története. Ford. Ágai Adolf (Budapest 1861, 2 köt.); A tudós neje (Valvédre). Ford. Toldy István (Pest 1863. 2 köt.); Antónia. Ford. Greguss Ágost (Kisfaludy-Társ. 1863); A hó-ember. Ford. Szász Gyula (Pest 1864. 3 köt); A pokolgép. Ford. Aranka (Pest 1865); Jenny hugom. Ford. Julia (Kolozsvár 1875. 2 rész); Flamarande (Budapest (1875. 2 köt.); A kis grisette. Ford. Csukássy Józsefné (Budapest 1876); A percemonti torony. Ford. Zichy Camilla (Budapest 1885); Césarine. Ford. Rózsaági Antal (Kassa 1877, 2 köt.); Marianna. Ford. Julia (Kolozsvár 1876). V. ö. Haussonville: George Sand (Páris 1878, magyarul is megvan Olcsó Könyvtár 1879); Carro, George S. (Páris 1887); Haraszti Gyula, George Sand (Bp. Szemle 1888); Keszler József, George Sand (német). - G. fia: Móric, álnéven Maurice Sand, francia iró, rajzoló és természetbuvár, szül. Párisban 1823., megh. Nohanton 1889 szept. 4. Művei: Callirhoe (1864); Mademoiselle de Cérignan (1874) stb. Irt egy munkát az olasz vigjáték jellemszerepeiről, Masques et bouffons c. (1859, 2 köt.) és összeállította Közép-Franciaország pillangó-faunájának jegyzékét (1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon