Georgiai nyelv és irodalom
A G. (vagy oroszul gruz, gruzin-nyelv) a kaukázusi nyelvek
közé tartozik (l ezeket); van külön egyházi nyelvük: az ó-G., szemben az uj-G.
nyelvével, mely a mai nyelvjárásokat foglalja magában. A ábéce, mely
alkalmasint a görög irásból fejlődött, 40 betüt foglal magában kétféle irásban:
egy szögletesebb s egy kerekebb formában. Irodalmi nyelvül már a X sz.-ban
alkalmazták. Nyelvtanai közül kiemelendő Brosseté (Éléments de la grammaire
géorgienne, Páris 1837) és Csubinové orosz nyelven, (Tiflisz 1857); az utóbbi
szótárt is adott ki: Dictionaire géorgien-russe-francais (Pétervár 1840);
Cagareli, O grammaticeskoj litterature gruzinskago jazyka (u. o. 1873). Röviden
ismerteti Müller Fr. is, Grundriss der Sprachwissenschaft (III. 2. Bécs 1885).
A georgiai irodalom eleinte tisztán egyházi volt, de már a XI. sz.-ban profán
irodalmuk is van s ez a XII. században virágkorát éri; különösen egy jeles
époszuk van e korból: Wepkhwis tkaosani, a tigrisbőrös ember, szerzője Sota
Rusztaveli, és egy 800-soros költői regény: Tariel. A későbbi hanyatlás után
ujra a XIX. század közepén lendült föl költészetük. Jelesebb költők
Csavcsavadze, Baratasvili, Erisztavi, többé-kevésbé Byron utánzói; önállóbb,
nemzetibb Cereteli. Van tudományos irodalmik is, p. országuk történetére s
földrajzára vonatkozó. V. ö. Liste des travaux de M. Brosset. Mélanges
asiatiques tirés du Bulletin de l"Académia des Sciences, IX. köt. (Pétervár
1888).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|