györgyike (növ.), Georgin Willd., Dahlia Cav. (Georgi
szenpétervári akademikusról és a svéd Dahl botanikusról nevezve), a sugaras
fészkesek kórója, 4-5 fajjal Mexikóban és Közép-Amerikában. Levele átellenes,
szárnyasan összetett, virágfészke nagy és hosszunyelü, nálunk közönségesen
teljesedve nő. A szimpla G.-virág fészkében a szélső virágok nyelvesek, a
belsők csövesek, mint p. a napraforgóé; a teljes georginán pedig a belső sárga
csöves szirmok helyett másszinü, nyelvalaku virág képződött. A legrégibb neve
Dahlia (l. o.), csakhogy a még régibb, Thunberg-féle Dahlia egész más növény.
Rendkivül változékony, főleg a virág szine és alakja, azért a G. variabilis
Willd. fajnév találó. E divatvirág fajtái száma ma már közel ezerre rug. A
gumók elrothadásával megszünő számos történetes G.-alak mesterséges
terményítésről és magról nevelésből származik. A G. alakjai évről-évre
változnak, az idei soha sem hasonlít egészen a tavalyihoz. A G. még a
legsoványabb földben is megterem, de legszebb a meleg, porhanyó, középszerü
talajban, ha az sem nem nagyon nedves, sem nem nagyon száraz, sem nem nagyon
sovány, sem nem nagyon kövér. Földje ne legyen ujonnan ganéjozva, se nagyon
televényes mert különben a G.-nak vegetativ részei növekednek, a virágok
ellenben késnek. A G. részére sovány földben gödröt kell ásni, melyet kövérebb,
porhanyóbb, kerti vagy fekete réti földdel töltünk meg, s ide a gumókat 5
cm.-nyire a földbe temetjük. Ezt, valamint a melegházban v. melegágyakban
nevelt fiatal G.-t május hóban kell kiültetni, midőn már fagytól félni nem
lehet. Szaporíthatjuk a nyalábokba egyesült husos gyökérgumókról v. azon
sarjakról, melyeket a szár tövéről (ha ott bőségben vannak), midőn körülbelül
10 cm. nagyra nőttek, leválasztunk s cserépbe v. melegágyba ültetünk. Fiatal
ágát, mely még belülről nem üres, csirátlan gumóra is lehet oltani s ujabb
alakokat magról is lehet nevelni. A szebb fajták megszedett magvait február
végén vagy március elején ültetik melegágyba. Az ősszel kiásott gumók nem
fagyos száraz, nem gőzös helye, 9-10° R. mellett kitelelnek. A G. gumóit
földestől is kihuzhatjuk, azután száraz meleg helye, 30-36 cm. mély gödörben
földdel és lombokkal télre eltakarjuk. Végre megjegyzendő, hogy a G. szárának
legalsó része (töve) fakad ki, innen nő a hajtás, nem a gumóból, azért a G.
gyökere morfologiailag nem is gumo, hanem nyalábos gyökér.
A G.-t a kertész a virága szerint különbözteti meg. Ilyen 1.
az anemoneforma G., nagy sugárvirágokkal, s apró s gömbbé csoportosodó
kögvirágokkal. Többnyire szabálytalan, azért most ritkábban tenyésztik; 2. a
gömbös G., számos egyforma, s hátranyuló nyelves virágokkal; 3. laposszirmu G.,
egyforma, laposan kiterült, rendesen hátragörbülő nyelves virágokkal; 4. csöves
G., csupa csöves, 5. füles G., fülalaku virágokkal. A leggyengébb fehér szintől
kezdve a legsötétebb pirosfeketéig minden szinárnyéklattal változhatik. A
liliput-G. virága nagyon apró és nagyon csinos. A törpe G., apró növésü, ezért
cserépbe nevelni célszerü. Ujabban sokféleképen változó szimple alakokat is
nevelnek. V. ö. Gerhard, Zur Geschichte, Kultur und Klassifikation der
Georginen (2. kiad. Lipcse 1836); Magerstedt, Geschichte und Kultur der
Georginen (Sondershausen 1843); Pomsel, Die Georgine (Drezda 1885).
Forrás: Pallas Nagylexikon