Gepidák

germán eredetü néptörzs, mely a népvándorlás kezdetén az alsó-Visztula mellékéről a Kárpátokon át hazánk ÉNy-i felvidékére költözött. Saját rokonaik a gótok, legyőzték őket, de azután Attila velük együtt a gótokat is meghódolásra kényszerítette. A G. Attilát Galliába is követték, ahol cataulunumi csatában részt vettek. Attila halála után Ardarik királyuk felszabadította őket a hunnok igája alól és erre a Tiszán tuli részben és Erdélyben, más szóval a régi Dáciában alapítottak magunknak uj hazát, melyet Gepidiának neveztek. Egyideig itt veszteg maradtak, évi dijat huztak a keletrómai császároktól és ezek meg is segítették más barbárokkal szemben. Miután Teodorik a keleti-gótokkal pannoniából Itáliába távozott, a G. azok helyébe kivánkoztak jutni. az uj bizánci császár azonban, Justinianus (527-65) a longobardokban alkalmas eszközt talált a G. megzabolozására. Ezek királyát, Alduit 528. táján Torisind (v. Torisin) G. király ellen izgatja, de a döntő csata előestéjén a két sereg vak félelemből elfut, a királyok pedig 2 évre fegyverszünetet kötnek. Néhány évvel később Alboin longobard király Kunimund G. király leányát, Rozamundát elrabolta, de az ebből támadt háboru után kénytelen volt a hercegnőt visszaadni atyjának. E miatt bosszusan Baján avar khánnal szövetkezett és ekkor a G. 566. tökéletes vereséget szenvedtek. Kunimund is elesett és Abloin koponyájából ivó-serleget csináltatott magának, Rozamundát pedig nőül vett (L. Alboin. Pallas lexikon I. 313). A győzők ezután osztozkodtak: Gepidiát (Erdélyt) Baján kapta, Alboin pedig a dunántuli részeket. A G. maradványai az avarok igája alatt nemsokára teljesen elvesztek.

Forrás: Pallas Nagylexikon