Gereb

A fa usztatásánál szükségelt azon vizépítmény, melynek az a hivatása, hogy a vizet keresztül eressze, de a rajta uszó fát feltartóztassa, v. pedig uszásának irányát megváltoztassa. A G.-k ugy nagyságuk, mint szerkezetök és berendezésök tekintetében is igen változatos építmények mert mindig a helyi viszonyokhoz és igényekhez kell alkalmaztatniok.

Minden, még a legegyszerübb G. is, három főrészből áll, u. m. a G.-lábakból , az orsópadokból b és a G.-fogakból c, melyekhez a tökéletesebb szerkezeteknél még a G. mentén elterülő alapzat d csatlakozik, a G.-lábak között látható padolattal együtt. G.-lábak v. gyámoszlopok, épp ugy, mint a hidaknál, az egész építmény támaszkodó pontjait képezik és v. fából, v. pedig kőfalazatból, sőt vasból is szerkesztetnek és 8-12 méternyi távolságban állítatnak fel. Minthogy a G.-re gyakorolt viznyomást és a lökéseket ezeknek kell kiállniok, elegendő szilárdsággal kell azokat építeni, hogy ugy a viz csendes nyomásának, mint a mozgásban levő viz, jég és az uszó fa lökő erejének biztosan ellenállhassanak. A G. fontossága és célja szerint, továbbá a viz mélysége, a talaj minősége stb. szerint, ezen célra jármokat, gulákat, kőszekrényeket és kőből falazott gyámoszlopokat szokás használni. Ezeket ugyanis befejezett usztatás után a G. többi, vizből kiálló alkotórészeivel együtt szétszedik és a jövő tavaszig félre teszik. Az orsópadok négyélüre megbárdolt vastag gerendák, melyeknek rendeltetése, hogy a G.-fogak hozzájok támaszkodjanak. Mint hogy a G.-fogakra gyakorolt nyomás tehát reájok nehezedik, elegendő szilárdsággal kell birniok, hogy meg ne hajoljanak vagy el ne törjenek. Az orsópadok egy, két, sőt három sorban is alkalmaztatnak. A G.-fogak v. geregorsók 3-8 méter hosszu és 10-15 cm. vastag, lehántott, többnyire fenyőrudak, melyek vastagabb, lehántott, többnyire fenyőrudak, melyek vastagabb, meghegyezett végökkel a vizbe bocsáttatnak s ezzel az alapzat széléhez támaszkodnak és egymástól 15-25 cm.-nyire feküsznek, s igy tehát valóságos rácsot képeznek. A G.-fogakat bejezett usztatás után a legtöbb G.-ben ki szokták huzni s félszerekbe helyezni.

A G.-k általános elrendezése többféle körülménytől függ, nevezetesen attól, vajjon a gerebnek elterelőnek v. pedig felfogónak kell-e lenni? Elterelő G.-nek neveztetik minden gereb, melynek feladata az uszó fát valamely ponttól távol tartani, vagy pedig uszásának más irányt adni. Hazánk királyhágóntuli részében a főgerebek majd kivétel nélkül elterelő G.-ek. A Gereb fölött látható még az árapasztó árok d, mely kezdőpontját zsilippel zs és ezelőtt még elterelő gerebbel is fel van szerelve. Az ó-kemencei gereb felépítése 1,5, a 9 km. hosszu csatorna pedig 1,2 millió koronába került. Felfogó G. az, mely az uszó fát utjában szándékosan feltartóztatja s maga előtt meggyüjti. Ilyen G.-ek iránya lehet egyenes és a folyó sodrára merőleges; vagy pedig egyenes, de a folyó sodrára ferdén fekvő, vagy pedig kétszer-háromszor törött vonalból álló, v. pedig sokszor törött vonal is lehet, mely összesen zsákot alkot. A felfogó G.-ek előtti mederrészt G.-udvarnak nevezik. Ennek oly nagynak kell lenni, hogy bizonyos mennyiségü fát hosszabb időn keresztül és anélkül, hogy annak a viz általi elvitelétől félnünk kellene, képes legyen felvenni.

Forrás: Pallas Nagylexikon