Gerebrakodó

A. G.-k mindig vizen kapják a fát és v. a gerebek közelében feküsznek, v. legalább azokkal kapcsolatban állnak. Berendezésöket illetőleg megkülönböztethetők: a csatornák nélküli, a csatornákkal átszelt és az önkitermelésre berendezett rakodók. 1. Csatornák nélküli G.-k. Ha az usztatott famennyiség csekély és munkaerő bőségben van, valamint akkor is, ha a gereb fekvésénél s terepviszonyainál fogva a csatornázás vagy önkitermelés nem volna alkalmazható: akkor a fát a gerebenudvarból közvetlenül ennek partjain fogják ki. Hogy a kifogott fát ne kelljen messze szállítani, a rakodópart szélességét lehetőleg megszorítják és hosszuságát a viz mentén felfelé terjesztik ki. A fának a gerebenudvarból való kifogása ennek terepviszonyaitól függ leginkább. Mindenesetre nagy előnyére van ugy a fának, mint a munkavégzésnek, ha a gerebenudvar az usztatott fának beérkezése után teljesen kiszárítható, mint sok esetben a mellékelt 1. ábrában látható mód szerint, t. i. rácsos csatornák alkalmazása által, könnyen el lehet érni. Midőn ugyanis fa már nem érkezik, a rácsos csatorna zsilipjét felnyitják s a patak vizét a másik ágába eresztik, miáltal a gerebudvar szárazon marad. 2. Csatornákkal átszelt G.-k. Az ilyen berendezés azon előnnyel bir, hogy az usztatott fa tulságos mennyiségben nem gyül meg a gerebudvarban, hanem azonnal a fő- és az ettől elágazó mellékcsatornákba kerül s igy a gerebenfogakat nem torlaszolhatja el; ennélfogva a viznek szabad lefolyása folytán a gereb sincsen oly nagy nyomásnak kitéve. További előnye, hogy ily uton gyorsan és olcsón szállítható a fa közvetlenül a felrakás helyére.

3. Önkitermelésre v. tolyításra berendezett G.-k. Ezeket az jellemzi, hogy a fát nem az usztató patakon vagy folyón (l. 2. ábrát) fogják fel, hanem elterelő gereb a és csatorna bg segélyével a fővizből azonnal a rakodóra viszik be, hol azonban nem marad a csatornákba összegyülve, hanem a vizzel együtt a rakodóhelyet elárasztja, mihelyt a csatorna végét g kis gerebbel elzárják és a legelől érkező hasábokból a g pontoktól kezdve jobbra-balra félkörben 1,3-1,5 m. magas fekvő tolyítófalat h készítenek. A többi hasábot i már csak bütüre állítva támasztják a tolyítófalhoz. Befejezett usztatás után a csatornát elzárják, minek folytán a viz a rakodóról lefolyik és ez rövid idő mulva szárazon áll. a kifogott és ideiglenesen elhelyezett fa később szabatos kalodarakásokba (l. Farakás) állíttatik fel. Hátrányai e rendszernek - noha nem jelentékenyek - hogy nagyobb teret szüksége; hogy a lerakodó iszap folytán a rakodó szintje évről-évre emelkedik, vagy pedig ezen iszapnak eltakarítását igényli; hogy a fának első rakásolása alkalmával a munkások kénytelenek hideg vizben állva dolgozni, mi azonban jobb berendezések által teljesen mellőzhető.

Forrás: Pallas Nagylexikon