Gerecse

a Magyar Középhegység Duna-jobbparti részének a utolsóelőtti tagja, a Vértes- és Pilis-hegység közt foglal helyet, Esztergom és Komárom vármegyékben. A hegység É-on a Dunáig terjed, Ny-on az Általér, K-en a tokodi völgy határolja, D-en pedig az Általér felső völgye és a szaári völgy által képezett azon horpadás választja el a Vértes-hegységtől, amely horpadást a budapest-ujszőnyi vasuti vonal követi. A hegységnek nincs közös főgerince, hanem három egymással párhuzamos hegyláncból áll, mely D-ről É-ra, a Dunára merőlegesen huzódik. A Ny-i hegylánc főbb csúcsai a Halyagos (448 m.), Heuberg (537 m.) és Dobó-hegy (412 m.); a középsőé a Nagy-Somlyóvár (449 m.), Peskőhegy (404 m.), a Gerecse (633 m.) és a Nagy-Pisznice (549 m.), a keletié a Szenek-hegy (401 m.) és Somberek (409 m.). A három hegyláncot szélesebb völgyek választják el egymástól. A hegységre nézve jellemző, hogy az egyes láncok Ny-felé menedekesen emelkednek, mig K-felé meredek sziklafalakkal esnek alá. K-felé a hegység alacsony dombvidékbe megy át, melyen 40-100 m. magas földhátak váltakoznak mély árkokkal és hasadékokkal. A hegység vizben szükölködik, de ÉNy-i oldalán (Tata felé) számos forrás és tó van. A G. geologiai szerkezete hasonló a budai hegységéhez; a hegység É-i részében sürün fellépő vörös rétegezett mészkövet márványképpen használják s a legnagyobb márványbányák Piszke, almás, Bajót és Nyerges-Ujfalu vidékén vannak. Nagy kiterjedésüek az oligocén- és eocénlerakodások is, melyekben barnaszén-telepek vannak (Nyerges-Ujfalunál, továbbá a Gete-hegységben, l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon