Gergő

helyesebben Geregen v. Görgény, Pál fia a Beicz nemzetségől, a Kun László alatti polgárháboruk egyik hirehedt alakja. Ahhoz a párthoz tartozott, melynek élén testvérével, Miklós vajdával a Gutkeledek (Pektári Joákhim, Miklós bán) s Németujváriak (Henrik bán, majd fiai Iván és Miklós) álltak szemben a Csákokkal (Péter, Máté, Ugrin), Kánokkal s Moissal. Midőn az utóbbiak 1275 novemberében a Németujvári Miklós nádorból, Beocz Miklós országbiróból, Joákhim tárnokmesterből, Németujvári Iván tótországi és Gutkeled Miklós dalmát és horvát bánból álló kormányt megbuktatták s helyüket legádázabb ellenségeik foglalták el, G. rokonával, Márk fia Loránt szepesi ispánnal fegyvert ragadt és Székesfejérvár vidékét pusztították. Félévig tartott a belháboru, mely Csák Péter kormányának bukásával végződött. 1276 juniusban ismét Németujvári Miklós lett a nádor, de már egy év mulva a Csákok ujjolag megbuktatták s midőn Oklicsi Dénes rövid idei nádorsága után megint Csák Péter foglalta el a nádori széket, a kibukott párt legtüzesebb emberei, G. és Márk fia Loránt ujra föllázadtak, elfoglalták a szepesi várat s egész Erdélyig fellázították a Tiszán-tult, hol a Beiczek jószágai feküdtek. Kun László az Ába nembeli Fintát s a Boksa nembeli Györgyöt, a sóvárig Soós-család ősét küldte ellenük. Loránt elesett, de G. nem tette le a fegyvert, sőt most már testvére, Miklós vajda is föllázadt, ugy hogy a király 1278 máj. és juniusban hadgyüjtés végett maga is lement Temesvárra és Csanádra. Kán Miklós érsek azonban csakhamar bevette G. adorjáni várát. György mester pedig nyilt csatában is megverte és elfogta a dacos urat, kit azután a király a hét vármegye rendeivel Váradon tartott közgyülésen halálra itéltetett és lefejeztetett. V. ö. Szabó, Kun László, 58-59.; Bunyitay, Egyedi monostor tört., 12.; Pauler Gy., A magyar nemzet tört.

Forrás: Pallas Nagylexikon