Gerhard

1. Ede, német archeologus, szül. Posenben 1795 nov. 29., megh. Berlinben 1867 május 12-én. Tanult Boroszlóban és Berlinben, azután Boroszlóban habilitáltatta magát. Tudományos munkája: Lectiones Apollonainae (Lipcse 1816) jó hirt szerzett neki; ennek révén szülővárosában gimnáziumi tanári állást kapott, de amelyet szembaja miatt elhagyott. 1819. és 1822. tudományos célból Olaszországban utazgatott. Rómában részt vett a Bunsen által vezetett Platner-féle Beschreibung der Stadt Rom c. vállalat szerkesztésében (Stuttgaart 1830-42), elvállalván az összes régi római topografiai forrásokat felölelő Codex diplomatikus kidolgozását, amely azonban befejezetlen maradt. Mikor 1828. az akkori trónörökös, később pedig király, IV. Frigyes Vilmos Olaszországot beutazta, G. kieszközölte ennek protektorátusát egy archeologiai társaságra nézve, mely Institutodi corrispondenza archeologica c. alatt Rómában, létre is jött. 1837. G. a berlini királyi muzeum archeologusa lett, azután az akadémia tagja és egyetemi tanár. Számos munkái közül felemlítendők a filologia terén: Philol Blätter (anonym, Wernicke F. A.-val együtt, Boroszló 1816-18); Griech. Mythologie (Berlin 1854-55); Hesiodus Theogoniájának kiadása (u. o. 1856); az archeologia terén: Antike Bildwerke (Stuttgart 1827-1839, 140 rézmetszettel), ehez szövegül: Prodromus mytholog. Kunsterklärung (u. o. 1828-44); Auserlesene griech. Vasenbilder (330 rézmetszettel, Berlin 1839-58); Etruskische Spiegel (u. o. 1839-1865); Griech. und etrusk. Trinkschalen (u. o. 1843); Etrusk u. campanische Vasenbilder (u. o. 1843); Apulische Vasenbilder (u. o. 1845); Trinkschalen und Gefässe (u. o. 1848-1850); Neapels antike Bildwerke (Panofkával együtt, Stuttgart 1828); Berlins antike Bildwerke (Berlin 1836); Neu erworbene antike Denkmäler (u. o. 1836-55); Hyperboreisch-röm. Studien (másokkal együtt, u. o. 1833-52) stb. Rapporto intorno i vasi Volcenti (Róma 1831) c. kiadványában ezrekre menő görög és etrusk leletek vannak felsorolva. Több monografia jelent meg G.-tól az archeologiai intézet évkönyveiben és a berlini akadémia Denkschriften cimü kiadványában. Halála után jelent meg: Gesemmelte akademische Abhanglungen und kleine Schrifte (Berlin 1866-68.)

2. G. János, német luteránus teologus, szül. Quedlingburgban 1582 okt. 17., megh. mint tanár Jenában 1637 aug. 17. Számos iratai közt hires a Loci theologici (9 köt., Frankfurt és Jena 1610, legutóbb Berlin és Lipcse 1863-85), mely által az ortodox-luteránus tan megalapítója lett. Egyéb munkái: Confessio catholica (Jena 1634); Meditationes sacrae (Lejda 1627). Hátrahagyott 30 kötet teologiai kéziratot, melyek a gothai fejedelmi könyvtárban vannak.

3. G., olasz származásu orvos, aki IV. Béla, V. István és IV. László királyunk házi orvosa volt. IV. László 1274 dec. 8. egészsége helyreállítása alkalmával G.-nak a Zágráb melletti tornovai és karalicsai jószágokat ajándékozva, László 1274. említi, hogy már nagyatyja, IV. Béla meg atyja, István király hű orvosuknak, G. mesternek ajándékozták a tornovai jószágot. De G. nem birtokolhatta békében az adományt, mert a király 1276 jan. 20. rendeletében meghagyja a szlavon bánnak, hogy G.-t helyezze vissza Tornova birtokába. V. ö. Századok 1883.

Forrás: Pallas Nagylexikon