gerilla
A fennálló hatalom ellen küzdő nem reguláris harcos. A szó eredete a napóleoni háborúk idejére nyúlik vissza.
Azokat hívták így, akik fegyveres harcba szálltak Bonaparte Napóleon spanyolországi bábállama ellen
(1808-1813). A gerilla harcmodor előnye, hogy a terepet és népet jól ismerő kis csoportok a lakossággal való
kapcsolataikat és mozgékonyságukat jól kihasználva, le-lecsapnak az ellenségre, különösen utánpótlását,
csapatai közötti összeköttetését veszélyeztetik, rombolják. Korunk felszabadító harcainak is egyik
legfontosabb jellemzője a gerilla harcmodor, főképpen Latin-Amerikában a kubai forr. példája nyomán.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|