Gerincagyhártyagyuladás

Meningitis spinalis. A gerincvelő kemény és lágy burokja külön-külön betegedhetik meg. Leginkább a szomszédos csigolyák lobosodásának a kemény hártyára való átterjedéséből keletkezik a pachymeningitis spinalis, melyet azonban állítólag meghülés és a szesszel való visszaélés is okozhat. Ennek egyik alakja a Charcot által leirt pachymeningitis cervicalis hypertrophica, mely a tarkóra és karokba kisugárzó heves fájdalmak, később a felső végtagok sorvadásos bénulása és végül ezeknek zsugora által jellegeztetik. A gerincvelő lágy burokjának gyuladását leptomeningitis spinalis névvel jelöljük meg; leginkább a járványos G.-nak (meningitis cerebro-spinalis) képezi egyik részjelenségét. hasi hagymáz, tüdőgyuladás és különböző fertőző bajok kiséretében is felléphet. E betegségnek tüneteit a lázon kivül háttáji fájdalmasság, a gerincoszlopnak nyomás iránti érzékenysége, izomrángások, a bőrnek tulérzékenysége, esetleg vizelési és székelési nehézségek is képezik. Ugy a kemény, mint a lágy burkok gyuladásának jóslata nem igen kedvező; a gyógykezelés csak tüneti. A heveny lobosodásnál vérelvonás és belek utján ható elvonás (calomel) van javalva; idült gyuladásnál a gerinc mentén történő jódecsetelések, langyos fürdők és belsőleg jódkáli alkalmazandók.

Forrás: Pallas Nagylexikon