Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
gerincvelő pith
gerincvelő spinal marr...

Magyar Magyar Német Német
gerincvelő Rückenmark ...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gerincvelő

v. Gerincagy (medulla spinalis), A gerincoszlop csatornájában elhelyezett vezető és egyuttal központi szerv, amely fent a nyult agyvelőbe folytatódik. A nyaki tájon, valamint az ágyéki tájon is egy-egy duzzadás van, mig vége finomabb-durvább és legyezőszerüleg szétterülő idegeket ereszt ki magából s e része a gerincagynak lófarknak neveztetik az ahhoz való hasonlatosság miatt. Ezen lófark közt a gerincagy u. n. végkupjából a gerincagy végétől (2-ik ágyéki csigolyától) kezdve a végfonal megy ki. A gerincagy elül és hátul barázdák által, kis összekötő hidat kivéve, be van hasítva egész hosszaságában. Az elülső hosszanti és hátulsó hosszanti hasadékok (fussura longitudinalis anterior et posterior) ezek. De nemcsak elől, hanem oldalt felé is vannak ugy elől mint hátul szintén, bár sekélyebb barázdái (sejtjei), amelyekből a gerincagy, illetőleg gerincidegek, u. n. gyökei (radices) menneki ki az egész testbe, illetőleg mennek a periferiáról (a test környéki részeiről) a gerincvelőn át az agyhoz. A agyból lemenő idegek a mozgást kormányozzák és az erre való ingerületet (akaratot) vezetik - mint a telegráfdrót a központi stációból a vidékre a táviratot - le az egyból; mig a hátulsó gyökökön bemenő idegek a környékről - a vidéki stációról - vezetik fel az agyhoz, a központi stációhoz, az érzéseket.

A gyököket is azért mozgató és érző gyököknek v. elülső és hátulsó gyököknek, v. elülső és hátulsó gyököknek is nevezik. A G.-ban kivül az idegek (az u. n. fehér állomány) van mig belül magként az idegsejtes állomány H betü alakban van (haránt átmetszésen) elhelyeződve. A H betünek elülső kifutásait elülső, a hátulsóit: hátulsó szarvaknak nevezik. A felső nyaki tájon még oldalsó szarvaknak nevezik. A felső nyaki tájon még oldalsó szarvakat (cornu laterale) is szoktak megkülönböztetnek. A szürke állomány, ugynevezett neurogliából (alapállomány idegenyv) és az ebbe ágyazott idegrostokból és az ingerületet (a táviráshoz való elektromos áramot) keltő idegsejtekből vagy idegnyujtvány a gyökökbe megy át s megy igy v. jő a test környéki részeiből; a sejtek már része pedig más bonyolult v. még kevéssé ismert szereppel bir. A G.-i sejtek szép példányát mutatja be nekünk a Deiters után, bár meg kell jegyeznünk, hogy a sejtek finomabb szerkezetére és egymással való egybekötéseire Golgi, Forel, Kölliker, Retzius, Thanhoffer, Lenhossék, Dogiel és mások, ujabban sokkal előbbre vitték ismereteinket.

A G. idegkötegei ezen kivül, mint Türk, Burdach, Flechsig és mások remek vizsgálataiból kiderült, még finomabban vannak egymástól funkcionaliter elkülönítve. igy a G. u. n. elülső kötegeiben a hosszanti hasadékok oldalain idegkötegek futnak az agyból lefelé, amelyek a G. u. n. elülső fehér eresztékében egymással kereszteződve futnak s ezek egy az oldalain a gerincagyvelőnek futó nagyobb köteggel, amelyek a gerincagyvelőnek a magasabban fekvő nyult agyvelőbe való átmeneténél az u. n. piramis kötegben kivülről is láthatólag kereszteződnek egymással (piramiskereszteződés, decussatio pyramidum), a mozgásra való ingerületet (akaratot) vezetik az egyvelőből az agykocsányok talpába futó u. n. piramispályák közvetítésével a nyult- és gerincvelőn és az ebből kimenő ideggyökökön át a test mozgási szerveihez; mig a környékről az érző behatásokat az érző idegek a gerincagyvelő hátulsó kötegeinek idegrostjaiban vezetik felfelé. Az ezeket tágító és szükítő ingerület (az u. n. edénymozgató, vasomotoricus idegekét) az oldalkötegekben (különösen a nyaki gerincagyrészben) futnak; az egyberendezett mozgások idegvezetése szintén az oldalkötegekben látszanak vezettetni. A kisagyvelő az oldalkötegek különös részletében (a kis agyi oldalköteg pálya) futó idegekkel van a kis agyvelővel egybeköttetésben. A G. szürke állományu és fentebb ismertetett H alaku magvának oldalfeleit (oszlopait) az u. n. eresztékek (commisturae) kötik egybe, amelyeknek a közepén a G. különböző helyein különböző alaku csatorna (a központi csatorna, canalis centralis medullae spinalis) fut végig, fel egészen az agyba és itt az agy u. n. gyomraival függ egybe s maga is, valamint az agygyomrok is nedvességgel) liquor cerebro spinalis) vannak töltve. A G. az agyból rája folytatódó, szintén akként, mint ott, nevezett burokkal van betakarva; nevezetesen a kemény és lágy agyburkokkal. Ez utóbbin itt is két lemezt lehet megkülönböztetni és pedig a külsőt, amelyet pókhálóburoknak (arachnoidae) és egy belsőt, amely a G. felületéhez nőtt és a G. állományát vérerekkel látja el (lágy agyburok, pia mater s. meninx vasculosa).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is