Gerlóczy

1. Gyula (alsó-viszokai), műegyetemi tanár, G. Károly öccse, szül. Pesten 1837 márc. 31, megh. Görzben 1893 nov. 29. A főgimnáziumot a pesti kegyesrendieknél, a jogot és államtudományokat a budapesti egyetem hallgatta. Egyideig a Károlyi grófok mellett nevelősködött; 1860. jogi doktor lett, 1862. köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett. 1863. a budai kir. műegyetemen a nemzetgazdaságtan, jog- és törvény-isme helyettes, 1864. rendes tanárává nevezték ki. 1871. a közoktatási miniszter a londoni kiállításra, 1872. pedig Párisba küldte ki. Az akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottságának is tagja volt. Politikai, közegészségügyi, gazdasági cikkei különböző lapokban jelentek meg. Több önálló munkát is irt s 1876. és 1878. a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatainak társszerkesztője volt. A Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közművelődési leirása c. gyüjteményes munkát (Budapest 1879, 3 köt.) is ő szerkesztette (Dulácska Gézával együtt). V. ö. Szinnyei, Magyar irók.

2. G. Károly (alsó-viszokai), Budapest első alpolgármestere, szül. pesten 1835 máj. 18. Iskoláit pesten végezte. 1854. letette a birói, majd a közigazgatási elméleti és gyakorlati vizsgálatokat. 1861. megszerezte a köz- és váltóügyvédi oklevelet is. Pest város szolgálatába 1861 aug. 1. lépett mint tollnok, pár hónap mulva jegyzőnek, 1866 jan. 27. főjegyzőnek, 1866 okt. 16. tanácsnoknak választották. Nagy föladat várt rá a főváros egyesítésekor, a szervezési munkálatok legnagyobbrészt az ő tollából kerültek ki. 1873. az egyesült főváros első alpolgármesterévé választották, mely állásában sok tekintetben vezető szerep jutott neki. Ez idő óta a katonai állandó szakbizottmánynak és a sorozó bizottságnak polgári elnöke. G. kezdeményezésére alakult a fővárosi állandó képzőművészeti szakbizottmány, melynek elnöke. Idevágó munkája: A fővárosi képzőművészeti bizottság jelentése tiz éves működéséről, 1990-1980 (Budapest 1891). A vallás- és közoktatásügyi miniszter e téren szerzett érdemeit elösmerve, az országos képzőművészeti tanács tagjává nevezte ki. Az üllői-uti uj kórházak az ő elnöklete és vezetése alatt épültek. Elnöke volt a berlini közegészségügyi kiállítás helyi bizottságának. Az 1893. évben uralkodott kolera elfojtása körül szerzett érdemeiért 1894 febr. 1. királyi elismerésben részesült. Tapasztalatairól a következő jelentésekben számolt be: A központi járványbizottság jelentése az 1892. évi koleráról (Budapest 1893). Előterjesztés a budapesti lakásviszonyok rendezése tárgyában (Budapest 1893). Az 1894 szept. hóban tartandó nemzetközi demográfiai kongresszus fogadó bizottságának elnöke. 1878. a párisi kiállítás alkalmával a biráló bizottság a nagy aranyérmet adta neki, a köztársaság elnöke pedig a francia becsületrend lovagkeresztjével tüntette ki. Az 1885. évi orsz. kiállításkor az orsz. bizottság tagja, a fővárosi kiállítási bizottságnak pedig elnöke volt, az ő felügyelete alatt készült ez alkalomra Budapest főváros pavillonjának katalogusa. A bizottság működéséről külön jelentést irt e cimmel: Zárjelentés az 1885. évi kiállítás érdekében tett és végrehajtott intézkedésekről (Budapest 1886). A milleniumi kiállítás fővárosi bizottságának szintén elnöke. Az 1881. és 1891. évi fővárosi népszámlálási munkálatokat az ő elnöklete alatt hajtották végre. Társadalmi téren is ahol hatni, tenni, alkotni kell, az elsők közt van mindig; ilyen működéseiről számolnak be: Elnöki jelentés az 1888 aug. 20. a budapesti városligetben a Jósziv orsz. bizottság határozata folytán megtartott népünnepélyről (Budapest 1888) és Bizottmányi jelentés Budavára visszavivásának 200. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyességekről (Budapest 1887) cimü művei. G. egyik kiváló előharcosa a magyar közművelődés ügyének s egyik buzgó alapítója s vezetője az országos magyar iskolaegyesületnek, melynek élén tiz év óta küzd a magyar állameszme s a magyar szó érdekében. Az egylet története szorosan hozzáfüződik az ő nevéhez. Az egyesület működését a következő munkákban ösmertette: Az országos magyar iskolaegyesület felügyelő bizottságának jelentései 1883-1894-ig; Országos magyar iskolaegyesület. Kivonat a közművelődési egyesületeknek a tervezett kongresszus ügyében adott válaszaikból. Budapest 1886. Más közművelődési munkái és beszédei: A magyarországi közművelődési egyesületek élete (Budapest 1881); A közművelődési egyesületeknek Budapesten 1887 okt. 9-10. napjain tartott kongresszusáról szóló napló (Budapest 1888); Beszéd, mellyel az országos magyar iskolaegyesületnek Budapesten 1892 márc. 8. tartott rendes közgyülése megnyittatott. Az ország közművelődésének hó tükrét adta az orsz. magyar iskolaegyesületnek 1894 ápr 20. tartott közgyülésén mondott beszédében. A budapesti népszinház létesítésében nagy része volt, s a népszinházi bizottmánynak ma is másodelnöke. Elnöke a szabadságharcszobor bizottságnak s több más szoborbizottságnak. Az ő felügyelete alatt készül a Budapest főváros közterein álló szobroknak és emlékműveknek törzskönyve. Tagja az uj országház végrehajtó bizottságának, alelnöke a nemzeti zenedének, tiszteletbeli tagja sok egyletnek. A közügyek terén tanusított hasznos tevékenységeért 1885. a vaskoronarendet kapta; 1889. a persa sah a nap- és oroszlánrend III. osztályát adományozta neki. 1891 aug. 10. a Mária-Terézia házi ezrednek 150 éves jubileuma alkalmából ő felsége a királyi tanácsosi cimmel tüntette ki. Beszédei közül legutóbb megjelent: Királyi Pál emlékezete (Budapest 1893). G. az utolsó időben elévülhetlen érdemeket szerzett Kossuth Lajos temetése alkalmával, amikor mint a rendező bizottság elnöke tapintatos és hazafias föllépésével nehány sorral visszaadta az országnak nyugalmát s ez által lehetővé tette az országos nemzeti gyászünnepnek az egész művelt világ részvétele s tisztelete mellett való megtartását.

Forrás: Pallas Nagylexikon