Gérôme

(ejtsd: zseróm) Leó, francia festő, szül. Wesoulban 1824 máj. 11., 1841-44. Párisban Delaroche tanítványa volt és mesterét Olaszországba is követte. Már első festménye, a Kakasviadal (1847) is az ókori életből meríti a tárgyát és ettől fogva G. különös előszeretettel követi ezt az irányt. Egymás után következnek: Anakreon, Görög női szoba, Kandaules király neje, A gladiátorok a cirkuszban üdvözlik Vitellius császárt (1859), Pollice verso (gladiátori jelenet), Phryné a birák előtt (1861), Alkibiades Aspásiánál, A nevető jósok, Kleopatra és Caeser (1866). Mindezekben az ókori magán életet, az ókori emberiség érzelmeit ugy tünteti föl, mint amelyek megfelelnek a mostaniaknak. 1855., 1857. és 1864. Egyiptomban, Arábiában, Sziriában és Palesztinában járt és ettől fogva örömest fest keleti életképeket, ilyenek: Katonasorozás Egyiptomban (1857), A fogoly, A török mészáros (1863), Almeh (1864), Az arabok imája (1865), Az El Assaneyn mecset kapuja Kairóban, a kivégzett bejek fejeivel (1867), Sakkozó arnauták, Török fürdő, táncoló basibozukok, Kikocsikázó hárem, Az arab és lova, anélkül azonban, hogy beléjük igazi életet tudna lehelni. megpróbálkozott allegoriai festményekkel (Augustus kora), drámai ábrázolásokkal (Caesar halála, Párbaj az álarcos bál után) és modern történeti tárgyu genreképekkel is (XIV. Lajos és Moliere, Ney marsall halála, József páter). Mint szobrász az Anakreon, Bacchus és Ámor csoportozattal 1881. a Salonban dijat nyert. A párisi művészeti iskola tanára és a becsületrend commandeurje.

Forrás: Pallas Nagylexikon