Germenizmus

Németesség, különösen a nyelv használatában. A Magyar irodalmi nyelvre igen nagy hatása volt és van a németnek, kivált a XVIII. sz. eleje óta, mióta német katonaság, német közigazgatás, német divat és német irodalom özönlött be hozzánk. De már régibb irodalmunkban is találkozunk egyes G.-okkal, leggyakrabban a német anyanyelvű Heltainál, a XVI. sz. A XVII. sz.-ban p. Molnár Albertnél és Comenius magyar fordításaiban találunk ilyeneket. A XVIII. század növekedő németessége először Faludinál ötlik szemünkbe. Találunk nála egy csomó németes kifejezést, olyant, mely vagy német olvasmányaiból, vagy németből való fordítás alkalmával ragadtak tollára. Ezeknek nagyon csekély részét teszik a mondattani németességek. Sokkal több nála a jelentéstani németesség. Igy p. a fekszik ige németes használatára, mely ma annyira el van terjedve, már nála találunk példákat: Költés a formája, de teljes valóság fekszik alatta. Itt se erőszak, de mesterség nem fekszik. Sok más effélére is bukkanunk nála; p. belé beszélleni valamit: einreden, jó végén: zu guter letzt, rajtad történék: es wäre um dich geschehen. Legfeltünőbb a hord és keres igék idegenszerü használata: Miért hordjuk le a városokat? (278, abtragen). Ezeket a példákat látták eleink, könyvekben hordották (eintragen). Lágy könyörülő szókkal kereste lecsillapítani (148, suchte ihn zu besänftigen).

Sokkal nagyobb számmal honosodtak meg efféle németességek Kazinczy óta, ki az idegen virágok átültetésében érdemet lát s a nyelvnek tett hasznos szolgálatot. Nála már mondattani németességet is gyakrabban találunk. Az alatta érteni nála is előfordul. De ő már meghonosította a fölött németes használatát is, mely ujabb irodalmunkban annyira lábrakapott, jelesen a bánkódásról és vigadásról szóló mondatokban: p. Elbusulva elsőszülöttjének durva elméje felett (Eva trauerte über ihren Erstgebornen), Lyányszeméllyel bizonyos pont felett sohasem kell tréfálni (Dass man über einen gewissen Punkt nie scherzen muss). Az infinitivus használatában mindazok a G.-ok megvannak már Kazinczynál, melyeket ujabban annyira megróttak. Ilyen az elég (elég gyenge, elég rossz) mellett való használata: «Aki eléggé gyáva magát asszony által öletni meg, nem érdemli, hogy éljen». Németes az infinitivus némely tárgyi mellékmondatok helyett, kivált kivánást jelentő főigével: Ismerjen hát ez a Sara Sampson bennem Marwoodra, kivel egy sorba ne állíttatni térdelve kéri önmagát Marwoodot (mit der Sie nicht verglichen zu werden bitten). Szórendi vétségei közül legszembetünőbb az, hogy a mellékmondat igéjét németesen legvégül szokta elhelyezni. Leginkább olyan mondatokban tünik föl e hiba, amelyekben összetett igenév van. A németben ugyanis az összetett igenév elválhatatlan egységet képez és fordítóink ebben is utánozzák a német mondatot (sőt ujabban eredeti iróink is). P. A vig nép mindent megtesz, amit néki megtenni kell, e. h. amit meg kell tennie (ein fröhliches Volk thut alles, was er zu thun hat). Aki a természet vendégségét megemészteni akarja, e. h. meg akarja emészteni (der das ganze Gastmahl der Natur verschlingen will). Ki elmerülve van, e. h. ki el van merülve (welche in Gedanken steht). De Kazinczynál is sokkal több a szók használatában elkövetett jelentéstani hiba. Adni: sarkantyut adni a lónak (dem Pferde die Sporen geben), e. h. megsarkantyuzni a lovat. Játékosnak adja ki magát (er gibt sich für einen Spieler aus). Csinálni: Szerencsét csinálni (ein Glück machen). Fekszik: A napon fekvő mező. Amott fekszik árnyában a halom. E képzeletben egész pokol fekszik. Sőt fekvés (Lage) a. m. helyzet, állapot. Jön: Valamihez jönni, e. h. jutni. Ha arra jön a dolog, e. h. kerül. Szédelgés, e. h. szemfényvesztés, ámítás, szélhámosság: Az idegen tanítók a szédelgés szellemét hozták közikbe (den Schwindelgeist unter sie gebannt). A névmások használatában már Kazinczynál gyakran boszant bennünket az a szemenszedett G., mely a hangsulytalan es-t (s más személynévmásokat is) a mutató az-zal fordítja egészen szükségtelenül: A kisasszonynak rossz éje volt? azt neki megjövendöltem az este (ich sagt"s Ihr gestern Abend). Én téged bizonyos időre kénytelen vagyok elhagyni; az most lesz először és utólszor (es ist zum ersten und letzten mal). A határozatlan névelőt sokszor használja németesen a minősítő mondatokban (melyek az alanyt besorozzák bizonyos kategoriába), továbbá a relativum előtti főnevek mellett az olyan névmás helyett. Példák: Ő egy tökéletesen becsületes ember (er ist ein ehrlicher Mann). Ez egy korhely (das ist ein Schlingel). Vedd hasznát, hogy előbb mehess egy uton, hol pénz nélkül a legérdemesb is hátul maradhat (dich auf einer Bahn weiter zu bringen, auf der...). ne gyötörjön egy köszönettel, melyet érdemleni nem igyekeztem (martern sie mich nicht mit einem Danke, den ich niemals habe verdienen wollen). A műveltető ige németes körülirása először Kazinczynál fordul elő sürübben. Hagyd hallani a hadi kürtöt (lass ertönen das Schlachthorn). Képét kicsinyben hagyám festeni (ich habe Sophiens Bild klein kopiren lassen). A szellemdus, reményteljes-féle németes összetételek már Kazinczy korában föl-föltünedeztek, sőt Teleki József is helyeselte őket jutalomfeleletében; de ezeket Kazinczy nem alkalmazta, hanem magyarosan egyszerü képzős mellékneveket tesz helyökbe, vagy pedig föloldja az összetételt elemeire. P.: Már hatodik nyomoru napja tölt (der sechste qualvolle Tag). Az a reménnyel teljes érzés (das hoffnungsvolle gefühl). Ime, ezek voltak azok a G.-ok Kazinczynál, amelyek ujabb irodalmunkban vissza-visszatérnek és részben meg is fognak gyökeredzeni benne minden tiltakozásunk dacára. Kazinczynak voltak követői, kik nyelvujtó elveit folyton ismételgették, de közvetetlen tanítványain tul nem találkoztak többé számbavehető irók, kik szándékosan alkalmaztak volta idegenszerü szólásokat és szerkezeteket. Igaz, hogy a németes kifejezések untalan ismétlődnek és szaporodnak nemcsak napi sajtónkban, hanem könyveinkben is, és hogy feltünő példát említsünk, még Jókai-nál is elég gyakran előfordulnak, kinek annyira hatalmában van a nép nyelve s ki régibb munkáit oly szeplőtlen magyarsággal tudta megirni. De mai napság nem tudatosan, hanem öntudatlan alkalmazzák ama kifejezéseket. A fordítók átültetik őket szolgailag a bécsi hirlapi cikkekből vagy német könyvekből, abban a hiszemben, hogy most tiszta magyarsággal mondták el a gondolatot. Más anyanyelvvel nevelkedett hirlapirók és tudósok legjobb akarattal sem tudnak szabadulni a gyermekkori nyelv hatásától, mikor ennek egy-egy elmés v. kedélyes fordulatát önkénytelen utánozzák második anyanyelvükben. A Magyar nyelvbeli G.-ok a Magyar Nyelvőr c. folyóiratnak számos helyén vannak tárgyalva. Betürendben vannak fölsorolva Simonyi Zs. Antibarbarus c. könyvecskéjében. V. ö. még P. Thewrewk Emil, A helyes magyarság elvei és Imre Sándor, A magyar nyelvujítás óta divatba jött idegen és hibás szólások használata.

Forrás: Pallas Nagylexikon