Gero

a keleti határgrófság (Ostmark) grófja, 939-975. Egész életét a Saale, a Közép-Elba és az Odera mentén lakó szláv törzsek leigázásának s a német birodalom nagyobbításának szentelte. Már I. Ottó császár kinevezte őt határőrgrófnak. Leghiresebb fegyvertényei: Brandenburg város bevétele (940), a szövetkezett vendek Reckenitz mellett (Mecklenburgban) való legyőzése (955) és a felkelt lusáciai szlávok elnyomása (963). Ez utóbbi diadalnak hatása alatt a lengyel király elismerte a német császár fenhatóságát. G. 975 máj. 20. halt el és az általa lapított Gernrode kolostorban (Anhaltban) alussza örök álmát. Nemzete sokféleképen dicsőítette, a Nibelung-dalban mint marcgrâve G?re fordul elő. V. ö. Heinemann, M. G. 1860; Köpke-Dümmler, Kaiser Otto I.

Forrás: Pallas Nagylexikon