Gesell

Sándor, bányászati iró, szül. Pozsonyban 1839 máj. 8. Középiskoláit elvégezvén, a selmeci bányászakadémián töltött 4 évet. 1862. bányászgyakornok lett, 1864. magasabb kiképeztetése céljából a bécsi geologiai intézetbe küldték. Ezuttal a bécsi egyetemet is látogatta s részt vett a magyarországi geologiai felvételekben. Majd bányászati tanulmányok végett járt Csehországban, Sziléziában stb. Aztán mint bányatisztjelölt a gavosdiai vasgyárhoz került; 1868. mint e vasgyár ellenőrző tisztje vezette nagy olvasztó üzemét s kidolgozta a Vajda-Hunyadon építendő vasgyár tervezetét. 1870. a pénzügyminiszterium bányászati osztályába került, honnan 1871. a máramarosi s nagybányai bányaigazgatóságok kerületébe bányageologussá nevezték ki. 1879. bányatanácsosi cimet nyert, 1883. a m. kir. földtani intézethez bánya-főgeologusnak nevezték ki. 1892. főbányatanácsosi cimet és jelleget kapott. Számos bányászati és kohászati cikket irt magyar és német nyelven. Főbb önálló munkái: Az ungvári m. k. jószágigazgatóság területén előforduló kőszén, kőolaj, és földgyanta leirása (1874); A bányageolog hatásköre és szerepe a bányászatban (1874); Adatok a máramarosi vaskőbánya kerület földtani megismertetéséhez (1876); A vörösvágás-dubniki opálbányák (1878); A sóvári kősóbánya kerület földtani viszonyai (1885); A körmöci ércbányaterület bányageologiai felvétele (1886); Antimonérc-bányászat Király-Lubellán (1887). V. ö. Szinynei, Magyar irók.

Forrás: Pallas Nagylexikon