Gesenius
Vilmos, német protestáns teologus és keleti nyelvész,
született Nordhausenben 1785 febr. 3., megh. Halleben 1842 okt. 23. A
helmstädti és göttingai egyetemeken teologiai és nyelvészeti tanulmányait
bevégezvén, az utóbbi helyen magántanárul képesítette magát, előbb repetens
lett, 1809. a hordhauseni gimnáziumnál tanár, 1810. a hallei egyetemnél
geologiai tanár, 1827. konzisztoriumi tanácsos cimet nyert. Az észelvi iránynak
ő volt itt Wegscheiderrel együtt vezérbajnoka; e miatt az orthodox irányu
Evangelishcer Kirchenzeitung ostromainak állandó céltáblául szolgált, sőt ennek
emberei mint felforgató racionalistát a kormány előtt is bevádolták és bár
sikertelenül, tanári székéből való elmozdítását sürgették. A héber nyelvészet
ujabb fellendülése főként neki és Ewaldnak köszönhető; héber szótára 1810-12.
jelent meg először, több műve még ma is használatban van, ilyenek: Hebräische
Grammatik (23-ik kiadása 1881): Thesaurus philologicus criticus lingvae
Hebraeae et Chaldaeae (1835-58 Rödiger által bevégezve); Hebräisch-deutsches
Handwörterbuch (8. kiadás 1878).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|