Gesner

1. János Mátyás, német humanista, szül. Rothban (Ansbach) 1691 ápr. 9., meghalt 1761 aug. 3. 1730. a lipcsei Tamás-iskola rektora volt, 1734. tanár lett Göttingában, ahol az első filologiai szemináriumot alapította meg. Nevezetes G. működése nemcsak a filologiában, hanem a felsőbb iskolaügy tekintetében is. Főműve: Novus linguae et eruditionis romanae thesaurus (Lipcse 1749, 4 kötet), nevezetes még Scriptores rei rusticae (u. o. 1735, 2 kiad. Ernestitől, 1773-74, 2 köt.) cimü műve, továbbá Quintilianus (Göttinga 1738), az ifjabb Plinius (Lipcse 1739, Ernestitől 1770, Schäfertől 1805); Claudianus (u. o 1759); Orpheus (Hambergertől, u. o. 1764) kiadásai. A tanügyi irodalom körébe vágnak a következő munkái: Chrestomathia Ciceroniana (Weimar 1717, 7. kiad. 1775); Chrestomathia Pliniana (legelőször u. o. 1723); Chrestomathia graeca (u. o. 1731); Primae lineae isagoges in eruditionem universalem (legelőször 1756, Utóiratot adott ki hozzá Lipcse 1774, 2. kiadás 1784, 2 kötet) stb. Kisebb munkái: Opuscula minora cimmel 8 kötetben jelentek meg (Boroszló 1743-45). V. ö. Ernesti, Narratio de Gesnero (Lipcse 1762).

2. G. Konrád (latinus Gesnerus), német polihisztor, született Zürichben 1516 márc. 26., meghalt ugyanott 1565 december 13. 1537-ben Lausanneban a görög nyelv tanára, azután Montpellier és Baselban folytatta orvosi tanulmányait, végre Zürichben telepedett le mint orvos. G. a tudomány különböző terein bámulatos tevékenységet fejtett ki, az irodalomtörténetnek uj irányt tört Bibliotheca universalis, seu catalogus omnium scriptorum in tribus linguis graeca, latina et hebraica, exstantium (Zürich 1545-55, 3 köt.) cimü munkájával, a természetrajzot tudományos szinvonalra emelte és saját kutatásai s megfigyelései alapján rendszeresítette. A zoologiában nyert eredményei alapvetőknek mondhatók, az állatokat ő osztja be és ő irja le először természettudományi alapon. A középkor botanikusainak egyik legnevezetesebbike, azért német Pliniusnak is nevezték. Munkái: Historia plant. (Basel 1541), Catalogus pl. (Zürich 1542); De raris et admirandis herbis (u. o. 1555); De Stirpium collectione (u. o. 1587). V. ö. Hanhart János, G. Konrád (Wintertur 1824).

Forrás: Pallas Nagylexikon