Géza herceg

II. Géza negyedik fia. III. István halála után 1172. a nemzet egy része, mely Bizanc befolyásától félt, élén az anyakirálynéval, Fruzsinával (l.o.) és Lukács esztergomi érsekkel a görög udvarban növekedett III. Béla helyett G. herceget akarta királynak. Béla elfogatta öccsét, ennek azonban sikerült Lőrinc ispánnal, III. István volt országbirójával, Henrik osztrák herceghez menekülni, aki - bár a magyarok a csehekkel egyesülve dulták is Ausztriát - nem adta ki G.-t. Henrik halála után (1177) G. herceg II. Szobjeszláv cseh herceghez fordult, kitől I. Frigyes német császárhoz készült azzal a szándékkal, hogy a császárnak Magyarországot hübérül ajánlja fel s ily módon szerzi meg a koronát. Szobjeszláv azonban G.-t kiszolgáltatta Bélának, aki ujra fogságba vetette öccsét s hiveit megsemmisítette, a G. pártján levő anyakirálynét számüzte Görögországba, István választott kalocsai érseket letette, Vatha ispánt megvakíttatta. G. 12 évig volt fogságban, melyből csak 1189. szabadult ki, midőn a Szentföldre vonuló Frigyes császár III. Béla neje, a francia Margit kértére közbevetette magát Bélánál. G. 2000 magyar vitézzel a keresztesekhez csatlakozott s görög földön telepedett meg, hol megnősült s fiai is maradtak, kiket 1210. nehány elégületlen magyar főur II. Endre helyébe a trónra akart emelni, de követjüket Domald sebenicoi gróf Spalatóban elfogta. G. hercegről s fiairól ezentul mit sem hallunk, lehetséges, hogy az a rejtélyes Endre (Andrieu) herceg, ki a XIII. sz. dereka táján Franciaországban telepedett meg s a Croy és Chanel családokat alapította, tőlük származik. Idevonatkozólag l. még Croy.

Forrás: Pallas Nagylexikon