Géza vezér

Géza vezér vagy vajda, Taksony vezérnek s egy előkelő kun nőnek fia, 949 táján született. Még husz éves sem volt, mikor feleségül vette "nemzetének legszebb asszonyát", Saroltát, közhit szerint Gyula erdélyi vajdának, mindenesetre egy törzsfőnek leányát (l. Sarolta), ki azután nagy befolyást gyakorolt egész uralkodására, mely Taksony vajda halálával 972 táján kezdődött. A vezér 973 husvétjára 12 magyar urat küldött Quedlinburgba I. Ottó császárhoz s békét kötött Magyar- és Németország közt. Ez a keresztény vallás szabad gyakorlatát jelentette. A magyarok közül sokan fölvették a ker. hitet, melyet G., ki a keresztségben Stefan (István) nevet nyert, 974. egész családjával együtt fölvett. Gyermekei (István, utóbb Magyarország királya, s két leánya, kik közül az egyik Orseolo Ottó velencei dogenak, a másik pedig Aba Sámuel királynak felesége volt) már kereszténynek születtek. Wolfgang barát, Pilgrim passaui és szt. Adalbert prágai püspök karolták föl első sorban a hittérítés ügyét Magyarországban. Az új hittel karöltve járt az egységes monarkia elvének terjedése. Fiának, Istvánnak, Gizellát (l. o.), IV. Henrik bajor herceg hugát szerezte nőül, kivel páncélos lovagok (Adeodát, Vencelin, Hunt Pázmán stb.) és iparosok, kereskedők költöztek az országba. Utódává fiát, Istvánt választotta Géza, kinek 25 éves uralkodása «mély nyomokat hagyott a nemzet életében». Meghalt pár héttel szt. Adalbert elhunyta előtt, 997 febr. 1.

Forrás: Pallas Nagylexikon