Ghiberti
(ejtsd: gib-) Lőrinc, olasz szobrász, ötvös és ércöntő,
szül. Firenzében 1378., megh. u.o. 1455 dec. 1.; Cione di Ser Buonaccorso fia,
mostohaatyjától, G. Bartolótól tanulta az ötvösséget. 1400. dögvész
következtében kénytelen volt Firenzéből menekülni és Riminiben, Malatesta
Pandolfo herceg palotájában freskóképet festett. 1401. visszatért Firenzébe; az
ottani baptiszterium északi oldalának bronzkapuját több segéd (köztük Donatello
és Michelozzo) közreműködésével 20 mezőn Krisztus történetét, alul a 4
evangelistát és a 4 egyházatyát ábrázolta. A művet 1424. fejezte be. 1425.
kezdte meg a keleti bronzkapu készítését és fia, Vittorio közreműködésével
1452. fejezte be. Michelangelo magasztalva mondta erről a kapuról, hogy méltó
volna a paradicsom kapujául szolgálni. G. egyéb munkái: az Orsanmichele-templom
fülkéi számára ker. János Máté evangélista és Szt. István életnagyságu
bronzszobrai, két bronzdombormű a sienai S. Giovanni-templom keresztkutja
számára, melyeknek tárgya Jézus megkeresztelése és ker. János Heródes előtt,
Dati L. siremléke a Sta Mária Novella és L. degli Albizzi siremléke a Sta Croce
templomban Firenzében, Szt. Jácint ereklyetartója (Firenze, Bargello muzeum) és
Szt. Zenobius domborművekkel diszített sarkophagja a firenzei székesegyházban.
Építészettel is foglalkozott; 1426. Brunellesco mellett a firenzei székesegyház
második építőmestere lett. Irodalmilag is működött. Kéziratai a firenzei Biblioteca
Magliabecchiánában érdekes adatokat tartalmaznak magáról G.-ről és a korabeli
firenzei művészekről. V. ö. Perkins, G. et son école (Páris 1885).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|