Ghiberti

(ejtsd: gib-) Lőrinc, olasz szobrász, ötvös és ércöntő, szül. Firenzében 1378., megh. u.o. 1455 dec. 1.; Cione di Ser Buonaccorso fia, mostohaatyjától, G. Bartolótól tanulta az ötvösséget. 1400. dögvész következtében kénytelen volt Firenzéből menekülni és Riminiben, Malatesta Pandolfo herceg palotájában freskóképet festett. 1401. visszatért Firenzébe; az ottani baptiszterium északi oldalának bronzkapuját több segéd (köztük Donatello és Michelozzo) közreműködésével 20 mezőn Krisztus történetét, alul a 4 evangelistát és a 4 egyházatyát ábrázolta. A művet 1424. fejezte be. 1425. kezdte meg a keleti bronzkapu készítését és fia, Vittorio közreműködésével 1452. fejezte be. Michelangelo magasztalva mondta erről a kapuról, hogy méltó volna a paradicsom kapujául szolgálni. G. egyéb munkái: az Orsanmichele-templom fülkéi számára ker. János Máté evangélista és Szt. István életnagyságu bronzszobrai, két bronzdombormű a sienai S. Giovanni-templom keresztkutja számára, melyeknek tárgya Jézus megkeresztelése és ker. János Heródes előtt, Dati L. siremléke a Sta Mária Novella és L. degli Albizzi siremléke a Sta Croce templomban Firenzében, Szt. Jácint ereklyetartója (Firenze, Bargello muzeum) és Szt. Zenobius domborművekkel diszített sarkophagja a firenzei székesegyházban. Építészettel is foglalkozott; 1426. Brunellesco mellett a firenzei székesegyház második építőmestere lett. Irodalmilag is működött. Kéziratai a firenzei Biblioteca Magliabecchiánában érdekes adatokat tartalmaznak magáról G.-ről és a korabeli firenzei művészekről. V. ö. Perkins, G. et son école (Páris 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon