Ghika

Albániából származó, s a XVII. sz.-ban Romániába bevándorolt család, amelynek több tagja román fejedelem volt. A G.-családból az első fejedelem György volt, akit Mehemed Kjöprili nagyvezér 1658-59-ig előbb a moldvai, azután 1659-60. az oláh trónra ültetett. Később bilincsekbe verve hurcolták Konstantinápolyba, miután a portának járó adót meg nem fizette. Fia, G. Gergely, aki két izben (1660-64 és 1672-1674-ig) uralkodott Oláhországban, mind a kétszer az Ausztria és Lengyelország ellen folytatott háboruban tanusított kétes magatartása következtében vesztette el trónját. I. Lipót a német birodalom fejedelmei közé emelte. 1730-69 közé esik a G.-k és a Rakovicák közt való véres hadviselés, amely leirhatatlan nyomort hozott az egész országra. G. Gergely uralkodása idejére esik Bukovinának Ausztriával való egyesítése. Ez alkalommal oly kétértelmü szerepet játszott a fejedelem, hogy elfogatott és 1777 okt. Jassyban lefejeztetett. - A G.-család a Kantakuzenokkal egyetemben Romániának a teljesen romanizált idegen családai közé tartozik. Ez a magyarázata annak, hogy mikor a görög szabadságharc után (1821) ujra belföldiekre szállt át Moldva és Oláhország trónja, a porta G. Gergelyt nevezte ki fejedelemmé. Uralkodása alatt (1822.28) némileg javult Románia helyzete. 1828. kénytelen volt az orosz okkupáció következtében trónjáról lemondani. 1844. halt meg. Öt fiat hagyott maga után, akik közül Konstantin és Demetrius érdemelnek említést. Konstantin, szül. 1804., husz éves korában Konstantinápolyba jutott, mint kezes, később pedig a bukaresti legfőbb törvényszék elnökévé lett. Demetrius, szül. 1816., a müncheni hadapród-iskolában nevelkedett, később az orosz hadseregben szolgált. Résztvett az 1848-ik évi mozgalmakban, Stirbei fejedelem alatt Bukarest rendőrfőnöke volt, 1857. a divan tagja, 1859. sok része volt Cuzának oláh fejedelemmé való megválasztásában, de nagy szerepet játszott Cuza megbuktatásában is (1866). Az erre következő időszakban belügyminiszter, majd Károly uralkodása alatt miniszterelnök, 1871-76-ig kamaraelnök, 1883-88-ig a szenátus elnöke. Az orosz okkupáció (1828-1834) után ujra belföldi fejedelmek következtek. Kisselev orosz főkormányzó indítványára 1834. G. Sándor, Gergely testvére neveztetett ki Oláhország fejedelmévé. 1842. Miklós cár kivánságára detronizálták, mire külföldre ment; később visszatérve, Oláhország helytartójává lett 1858-ig. 1862. halt meg, utódok nélkül. - Testvére Mihály (szül. 1792) apja volt G. Helénnek, aki Dora d"Istria (l.o.) név alatt az irodalom terén tette magát ismertté. - G. Gergely Sándor fejedelem, G. Sándor fia (szül. 1807 aug. 27., megh. 1857 aug. 26.) Franciaországban nevelkedett. Sturdza Mihály fejedelem alatt, 1843. pénzügyminiszter volt. A balta-limani-i orosz-török szerződés után 1849. Moldva hospodárjává neveztetett ki, 1853. az oroszok bevonulása után elhagyta Moldvát s csak 1854. tért oda vissza. 1856. a porta lemondásra kényszerítette, mert előmozdította a két fejedelemség egyesülési törekvéseit. Egy évig Mée kastélyban lakott, ahol agyonlőtte magát. Három fia maradt; Konstantin (meghalt 1874.); János (megh. 1881.), tábornok és pétervári követ; Sándor, nyugalmazott ezredes.

G. János, román államférfiu, szül. Bukarestben 1817. Katonai iskolát végzett Párisban. 1841. nagybátyjának, G. Sándornak fejedelemkedése alatt állami szolgálatba lépett s 18843. Jassyban mint a matematika és nemzetgazdaságtan tanára működött. 1846. Párisban megalapította a «Román ifjak társulatát». 1848. nemzete képviselőjeként Konstantinápolyba küldte; a porta ekkor kinevezte Szamosz sziget kormányzójává, ahonnan 1856. tért vissza Konstantinápolyba, hogy kieszközölje a moldvai trónra való jutását. Ezt azonban Vogorides nyerte meg. Több izben miniszterelnök volt. Nevezetesebb művei: Reorganisarea Romanieibreve. 1884. jelentek meg a számüzetése idejében váltott levelei, melyek ugy a magyar szabadságharcról, mint az erdélyi románok 1848. viselt dolgairól igen fontos adatokat tartalmaznak. A munka cime: Amintiribreve din pribegie dupa 1848.

Forrás: Pallas Nagylexikon