Giannone
(ejtsd: dsan-) Péter, olasz történetiró, szül. Ischitellában
1676 máj. 7., megh. Torinóban 1748 márc. 17. Főmunkája a Storia civile del
Regno di Napoli, melyben főcélja az volt, hogy megvédje az állam jogát, szemben
az egyház követeléseivel.- Hazája meg is jutalmazta e művéért, kinevezve őt
városi ügyvédnek, drága ajándékot adva neki. Ámde a klérus oly erős hajszát kezdett
ellene, hogy 1723 ápril 29., ugyanaz nap, melyen exkommunikálták, menekülni
volt kénytelen. Bécsbe ment, ahol Szavójai Jenő pártfogolta, VI. Károly pedig
ezer arany évdijat adott neki. 1734-ben, mikor az osztrákok elvesztették
Nápolyt, elhagyta Bécset és vissza szándékozott menni hazájába. De megtudva,
hogy nem eresztenék be, egy ideig Velencében maradt. Innen is számüzette a
Vatikán s ekkor Genfbe ment. Egy áruló 1736. piemonti területre csalta át s itt
végre ellenségei kezébe került. Bebörtönözték és börtönben halt is meg.
Említett főművén kivül még említendők: Discorsi storici e politici, La chiesa
sotto il pontificato di Gregorio il grande, Le dottrine morali, teologiche e
sociali degli antichi padri della chiesa, Triregno, végre Autobiografiá-ja. Kisebb
munkái az Opere postume c. gyüjteményben találhatók (Genf 1753). V. ö. Ferrari.
La mente di P.G. (Milano 1868).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|