Gipsz

(ásv.), a leggyakoribb szulfát és pedig viztartalmu mész szulfát, vagyis kénsavas mész (kalcium-szulfát), CaSO₄ + 2H₂O. Egyike az iparban is nagy szerepet játszó, nagy tömegekben is termő ásványoknak, mely arról nevezetes, hogy a kősónak rendes kisérője. Nemcsak ásvány, de egyuttal kőzet is. A régi görögök és rómaiak jól ismerték. Theophrastus nevezi gyppsosnak, Plinius pedig gypsumnak, sőt ipari alkalmazása is ismeretes volt előttük. Wallerius selenitesnek nevezte a hold fényéhez hasonló fényessége miatt és némelyek a szépen fénylő G.-kristályokat még ma is selenitnek mondják. Egyéb nevei lapis specularis, speculum asini, vitrum ruthenicum, glacies marioe vagyis Mária-üveg voltak. Az utóbbi név arra vonatkozik, hogy a nép sokáig a szintelen, átlátszó G.-et a tisztaság, a szüziesség szimbolumaként tekintette és finomra hasított leveleivel fedték be régebben a Mária- és általában a szent képeket. Régi magyar mineralogiákban gyantakő a neve, a Mária-üvegnek megfelelőt tükörkőnek is mondják. Egyhajlásu rendszerbeli igen gyakori és rendesen igen szép kristályai, ha hasadékokban, üregekben vannak fennőve, akkor többnyire oszloposak, az agyagban v. szemcsés G.-ben benőttek, ellenben táblásak vagy lencseformájuak, gömbölyödött görbült lapokkal, v. pedig egészen gömbösek. A kristályok elég gyakran csillagformán vagy félgömbalakban csoportosulnak és a hosszu oszlopos kristályok némelykor egészen görbültek, mintegy hullámos felületüek. Igen gyakoriak az ikerkristályok, melyek közül az épátlós véglap szerint összenőttek a fecskefarkra emlékeztető alakuak, azért fecskefarku ikreknek is mondják. Az oldallapjai ezen ikreknek rendesen görbültek, onnan a furcsa alak. A G.-kristályok kitünően hasadnak és sokszor egészen leveles szövetüek. A hasadás által kapott lemezek rendesen hajlékonyak, de ismeretesek olyanok is (p. a Montmartreról), melyek merevek. K. 1,5-1 Fs. tisztasága szerint változó¸ az egészen tisztáé 2,32. Szintelen vagy fehér, e néha idegen anyagok (vasoxid, vasoxidhidrát, agyag stb.) veresre, sárgára, barnára, szürkére, feketére festik. Vizben igen nehezen ugyan, e csekély mértékben mégis oldódik; 0°-nál 488, 21°-nál 420, 100°-nál 460 rész viz egy-egy rész G.-et old; többet old az olyan viz belőle, melyben már kősó van oldva, avagy sósav vagy salétromsav. Minden forrásvizben, folyóvizben, tengevizben van G. Kristályokon kivül a G. még nagy tömegekben, tömötten, szemcsésen, rostosan, földesen is található és ezeknek külsejük és egyes tulajdonságuk szerint más-más a nevük. A hófehér, szemcsés vagy tömött, gyengén áttetsző G. az alabastrom (l.o.), melyből mindenféle disztárgyakat faragnak, akár a márványból. Az átlátszó, leveles szövetü G. a Mária-üveg; a szépen selyemfényü, rostos szerkezetü a rostos G. Ez utóbbit gyöngyökké is dolgozzák fel; ha igen finom szálu, akkor gömbölyüre köszörülve, macskaszem módjára csillog. Hazánkban szép G.-kristályok teremnek Budán a márgában, Selmecen, N.-Ágon, Radnán, Kapnikon stb. ércteléreken. A külföldi termőhelyek között szép G.-kristályok ismeretesek fennőve kősótelepeken: Vielicska, Bochnia, Ischl, Hallstatt, Berchtesgaden, Friedrichsroda (Türingi-erdő), Kaaden (Csehorsz.) Girgenti (Szicilia), Castellina (Toscana); bennőtten: Paris mellett Montmartre, Bécs mellett Maden, Szmirna (homokban). Hazánkban bányászásra érdemes tömegekben nincs. Igen nagy mennyiségben bányásznak G.-et Páris közelében, ahol a Montmartre-hegy nagy részben G. Ez a harmadkoru (oliocén) G. az, mely azt a hires emlősfaunát (paleoterium, anoploterium, xyphodon stb.) szolgáltatta, melyen Cuvier, a nagynevü francia tudós, a paleontologiát és vele együtt az összehasonlító boncolástani tudományt nagyra fejlesztette. Alig van geologiai szisztéma, amelyben nagy tömegekben ne volna G. Igy a szilurból ismeretes New-York államban, Kanadában, a devonból Kurlandban és Livoniában, a karbonból Oroszországban, Uj-Skóciában, Ohióban és Michigánban. Európában leggyakoribb és legnagyobb tömegekben találni a Permben és a Triaszban még a Harzban, Osterode vidékén. Nordhausentől É-ra. Gyakoriak benne az üregek, barlangok. A jura- és kréta szisztémák aránylag szegények G.-ben. Eocénbeli hatalmas G. tömegek a spanyolországiak, az egyiptomiak; oligocénbeliek a montmartrein kivül a Kárpátok sótelepeivel kapcsolatos G.-előfordulások, az olasz termőhelyek, a sziciliaiak stb. A G. telepekben néha kisebb kősó tömegeket is találni mi amellett, hogy a G. leggyakoribb általában a kősó társaságában, legjobb bizonyíték arra nézve, hogy a kősó és a G. lerakódása a tengerből együtt járt. Számos G.-telep nem egyéb, mint kősótelepek maradványai, ahonnan a viz a kősót elmosta, a G. pedig visszamaradt. Némely G.-ben magnézit-, dolomit-, quarczárványokat találni, ezek mintegy az anyagvándorlás eredményei. Anhidrit tuskók benne még gyakoribbak. Általában sok helyen vizvesztés által anhidrittá lesz a G., az anhidrit pedig vizfölvétel által G.-szé. A G. képződése elég gyakran észlelhető a természetben. Budán a keserüviz képződésekor ((l. Keserüviz) a márgában a piritből meg a dolomitból képződik. A tengerviz valahányszor elpárolog, a klórnátrium mellett G.-et is rak le; a sós tavakban előbb mindig G. rakódik le, azután a kősó. A szalinák csatornáiban gyakran igen szép kristályokban rakódik le és járatukat el is tömi. A G.-nek sokféle igen fontos alkalmazása van. A talajjavításnak G.-szel (G.-trágya) kettős a feladata; először is a mésztartalom, de meg a humusz anyagcseréjében is fontos szerepet játszik, amennyiben a káliumkarbonátnak káliumszulfáttá való átalakulását eszközli, vagyis a káliumot a növény által felszivható formába hozza. Az alabastrom alkalmazásáról, l. az Alabastrom cikket. A tömött, szemcsés G.-nek igen fontos ipari alkalmazása az égetett G. készítés, melyet egyrészről szobrok öntésére használnak ((l. Öntés), de meg ragasztószerül, vakolatnak, a mennyezet készítésére stb. A bányából kikerülő G.-et megőrlik, azután égetik, vagyis 200°-on tul hevítik, mi mellett minden kristályvizét (21%) elveszti és egészen anhidrittá lesz. Ily állapotban tartósan megmarad, ellenben hacsak valamivel hevítik 100°-on tul, akkor még a levegőből is vesz fel vizet és idővel megint G.-szé alakul, azért szokták magasabb hőfok mellett égetni. Ez égetett G.-ből formálják a G.-szobrokat, G. mintákat stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon