Girardin

(ejtsd: zsirarden), 1. Cecil Szaniszló Xavér gróf, francia politikus, szül. Lunevilleban 1762 jan. 25., megh. Párisban 1827. febr. 27. A forradalom kitörésekor kapitány volt egy dragonyos ezredben. Mint a nemzetgyülés tagja eleinte a jobbpárthoz csatlakozott, de később a király buzgóhive lett. Emiatt börtönbe került, melyből kiszabadulva, 1798 Oise département prefektusa lett. Megismerkedvén Bonaparte Józseffel, elkisérte őt Nápolyba és Spanyolországba, ahol dandár-tábornok és a király első istállómestere lett. Visszatérve Párisba, törvényhozó testület tagja és prefektus lett. A bourbonok megfosztották hivatalától s csak 1819. lett a Côte d"Or département prefektusa, amely állását azonban 1820. ismét elvesztette azért, mert mint a kamara (1819 óta) tagja, a kormány ellenzékéhez tartozott. Művei: Lettre sur la mort de J.J. Rousseau (Páris 1824); Mémoire, journal et souvenirs (u.o. 1828, 2 köt.).

2. Delfin Gay, Mme Emile de G., franc. költőnő, szül. Aachenben 1805 jan. 26., megh. Párisban 1855 jun 30. Gay Zsófia irónő leánya, már 17 éves korában kitünt költeményeivel és szépségével. 1831. G. Emilhez ment férjhez. Hirét főként költeményeinek köszönheti: Essais poétiques (Páris 1824-26., 2 köt. és más izben). Regényei: Le lorgnon, Contes d"une vieille fille, Le marquis de Fontanges, Margurite (magyarra ford. Rakovszky István: Margit v. a kettős szerelem, Budapest 1872); szinművei: Judith, Cleopatre, Lady Tartuffe, Le chapeau del"horloger stb. Nagy sikert arattak Vicomte de Launay név alatt 1838-1848. a Presse-ben kiadott párisi levelei (Lettres parisiennes). Összes művei (Oeuvres completes) 1860-61. jelentek meg 6 kötetben. V. ö. Imbert de Saint-Amand, Madame de G. (Páris 1874).

3. G. Emil, francia publicista, G. Sándor gróf törvénytelen fia. szül. Svájcban 1800 jun. 22., megh. Párisban 1881 ápr. 27. Berri hercegnő támogatásával 1828. a Le Voleur és 1829. a La Mode c. lapokat alapította meg; 1831. Gay Delfinát vette nőül és különböző lapokkal és részvényekkel üzött spekulációt. 1836. a konzervativ párt lapját, a La Presse-t alapította meg és ennek olcsó, minden konkurrenciát megsemmisítő árával nagy polemiát hivott ki maga ellen, amely a National szerkesztőjével, Carrel Armand-nal vivott párbajjal végződött, amelyben ez utóbbi elesett. Noha már 1834 óta tagja volt a II-ik kamarának, mindazáltal azon az okon, hogy Svájcban született, 1839. történt második megválasztását megsemmisítették. Ekkor a minisztérium ellen kezdett küzdeni, de - miután 1842. ujból választás alá bocsátották - felhagyott ellenségeskedésével és védelmezte az október 29-iki minisztériumot, hogy aztán 1843. a Presse-ben ismét Guizot ellen lépjen fel. 1848 febr. 24. a republikánus párthoz csatlakozott és az ideiglenes kormány mellett szavazott, de csakhamar ismét ellene, valamint Cavaignac diktaturája ellen küzdött. Napoleon Lajos ellen, kinek az elnökségre való jelölését maga is pártolta, megválasztása után szintén harcolni kezdett. 1850. a nemzetgyülésbe választották be, itt eleintén a hegypárthoz tartozott, de még ugyanazon év folyamán kilépett belőle. Minthogy közben képviselővé választották meg, a Presse szerkesztését Nefftzernek adta át. Az 1851 dec. 2-ki államcsiny után számüzetvén Franciaországból, 1852 őszégi Brüsszelben élt, aztán ismét átvette a Presse szerkesztését, de 1856 nov.-ben teljesen megvált attól és a lapot 8000.000 frankért Millaud és társa bakároknak adta el. 1862. ujból főszerkesztője lett a Presse-nek, de 1866. megint megvált tőle, hogy a Liberté cimü lapot alapítsa meg, melyet aztán egy millió frankért adott el. Páris ostroma elől Limogesba vonult és itt a la défense nationale (1871), majd a L"Union française c. lapot alapította meg, amelyben egy francia federativ köztársaság mellett harcolt; aztán a Journal officiel szerkesztését vette át és 1877 nov. a France szerkesztését. E lappal nagyban hozzájárult a reakcionárius kormány megbuktatásához és az ily módon szerzett uj népszerüség révén Grévy székét foglalta el a képviselőházban. 1881. lemondott a képviselőségről s gazdagon, mint hires ember a magánéletbe vonult. Első nejének 1855. történt halála után, G. Beunold Vilhelminát, Tieffenbach grófnőt, nasszaui Frigyes herceg mostoha leányát vette nőül, de 1872. elvált tőle. Számos munkát irt, melyek közül a következőket említjük meg: Émile (1827); De la presse périodique au XIX. siecle (1837); Études politiques (1838); Question de Presse (1842); De la liberté du commerce et de la protection de l"industrie (1846); Les cinquante-deux (1848, 13 kötet); Napóleon III. et la France (1859); La séparation del"Église et de l"État (1861); Paix et Liberté (1864); Les droit de la pensee (1864); Force ou richesse (1864); Le succes (1866); La voix dans le désert (1868); Le gouffre (1870); Hors de Paris (Bordeaux 1870); L"union française, extinction de la guerre civile (1871); L" homme et la femme, l"homme suzerain, la femme vasalle (1872. Dumas Fils ellen); Grandeur ou déclin de la France (1876), La question d" argent (1877); L" égale de l"homme (1880, Dumas fils ellen). Hirlapi cikkei: Questions de mon temps (1858, 12 köt.) és Questions philosophiques (1868) c. műveiben jelentek meg. Vigjátékai: Le supplice d"une femme (nagyon nagy sikerrel adták elő, 1865); Les deux soeurs (roppant kudarcot vallott, 1865); Le mariage d"honneur (1866); Les hommes sont ce que les femmes les font (1868); Les trois amants (1869) stb.

4. G. Ferenc Ágost Saint-Marc, l. Saint-Marc Girardin.

5. G. János Péter Lajos, francia kémikus, szül. Párisban 1803 nov. 16., megh. Rouenban 1884 máj. 24. Thénard tanítványa volt s 1828. Rouenban az alkalmazott kémia tanára lett. Ugyanitt munkások számára is rendezett tanfolyamot a kémiából; 1838. a mezőgazdasági kémia tanára lett s nagy érdemeket szerzett a mezőgazdaság előmozdítása körül. 1858. Lillebe, később Clermontba az akadémia rektorául hivták meg. Művei: Éléments de minéralogie appliquée aux sciences chimiques (Páris 1826, 2 köt.); Considérations générales sur les volcans (Rouen 1830); Du sol arabe (Páris 1842); Des fumiers et autres engrais animaux (7 kiad., u.o. 1875); Moyens d" utiliser le marc de pommes (4 kiad., u.o. 1854); Des marcs dans nos campagnes (Rouen 1854); Traité élémentaire d"agriculture (2 köt. 3 kiad., Páris 1874), Chimie générale et appliquée (4 köt., u.o. 1868-69), Leçons de chimie élémentaire appliquée aux arts industriels (5 köt., 1. kiad. u.o. 1880).

6. G. René Lajos, marquis, francia ezredes, szül. 17735 febr. 25., megh. Ermenonvilleban 1808 okt. 20. Korán lépett a francia hadseregbe, majd a trónját vesztett Leszczinszki Szaniszló udvarában szolgált Nancyban és a hétéves háboru folyamán lovassági ezredes lett. Említést érdemel, hogy Rousseaunak, aki barátja volt, ermeninvillei (l.o.) birtokán menedékhelyet adott. Nevezetes: De la composition des paysages c. műve (Páris 1771 és több izben), melyet majdnem minden nyelvre lefordítottak.

Forrás: Pallas Nagylexikon