Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Girondiak... ----

Magyar Magyar Német Német
Girondiak... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Girondiak

(franc. girondins), a nagy francia forradalomban a jakobinusokkal szemben álló mérsékelt köztársasági pártnak neve. A párt vezérszónokai Gironde département küldöttei voltak a törvényhozó testületben (1791) és a konvertben (1792) innen a pártnak neve. Kiválóbb tagjai ezek valának: Vergniaud, Guadet, Gensonné, Grangeneuve és Ducos, akik csakhamar a törvényhozó gyülés megnyitása után feltünést keltettek elragadó ékesszólásuk és nyiltan hirdetett köztársasági nézeteik által. Köréjük csoportosultak a törvényhozó gyülés hasonérzelmü tagjai, nevezetesen mindazon köztársasági érzelmü férfiak, kik a jakobinusoknak erőszakos, eszközökben nem válogató fanatikus politikáját nem helyeselték. Idővel Brissot, Roland s még inkább ez utóbbinak szellemes neje, a forradalom egyik legkiválóbb nőalakja, továbbá Condorcet, Fauchet, Lasource, Isnard, Kersaint és Lariviere is csatlakoztak hozzájuk. Miután a törvényhozó gyülésben az ellenzék (ők és a jakobinusok) rendelkezett a többséggel. XVI. Lajos király kénytelen volt uj minisztériumát az ő pártjukból összeállítani és e minisztérium, melynek kiváló tagjai Roland és Dumouriez voltak, a bel- és külügy-miniszter. 1791 szept. már Danton volt miniszter (1. alább), 1972 áprilisban a királyt hadizenetre birta Ausztria és Poroszország ellen. Azért inditottak háborut, hogy a jakobinusokkal való kikerülhetetlen harcra időt nyerjenek és esetleg prédával megtölthessék az üres állampénztárt. A háboru szerencsétlen menete által előidézett izgatottság azonban a pártot válságba sodorta, s midőn a király az esküt le nem tevő papokra és a Páris összevonandó hadseregre vonatkozó törvényjavaslatokat nem szentesítette, a girondiak előidézték, avagy legalább is hallgatva helyeselték a párisi nép junius 20-ki felkelését. Ezt a jakobinusok által rendezett és sikerrel végrehajtott aug. 10-ki felkelés követte, mely véget vetett ugyan az alkotmányos királyságnak, de megsemmisítette a girondiak befolyását is. A Gironde-minisztérium keblében bomlás támadt és Roland maga is leköszönt. Az 1792 szept. választásokat már Danton igazságügyminiszter és jakobinus társai vezették. A szept. 21. megnyitott konventben a girondiak ugyan nagy többségben voltak és a centrumot (plaine vagy marais) alkották, de a döntő hatalom már átment a hegypártra, a jakobinusok kezébe, kik a párisi községtanács és ennek utján a párisi külvárosi fegyveres csőcselék fölött rendelkeztek. A két párt között mindjárt a konvent megnyitása után kitört a közdelem s az örökké habozó és ingadozó girondiak nem voltak képesek a hegypárt vad energiáját megfékezni. Igy történt ez a király perében is, kinek fejét a girondiak hasztalan igyekeztek a népre való hivatkozással megmenteni. A király kivégzése után még hevesebbé lett a pártok küzdelme s a páirisi csőcselék már 1793 ápr. 15. kényszerítette a konventet arra, hogy 22 girondi képviselő ellen megindítsa a főbenjáró vizsgálatot; ugyanakkor a forradalmi törvényszék a girondiak által vád alá helyezett Maraat-t felmentette. Épp oly sikertelen volt a girondiak törekvése, a párisi községtanács és csőcselék egy másik emberének, Hébertnek vád alá helyezése, sőt az ezáltal felizgatott községtanács május 31. a népet és nemzetőrséget fegyverre szólította a federalizmusszal, tehát a köztársaság egységének felbontásával vádolt girondiak ellen. Május 31. a köztársasághoz szitó nemzetőrök Henriot vezetése alatt körülfogta a Tuileriákat s addig ostromolták a konventet, mig ez junius 2. 32 girondi képviselő kizárását elhatározta. Ezek nagyrésze Párisból menekült s izgatásaikra néhány départementban kitört a felkelés a párisi csőcselék uralma ellen. De a konvent radikális intézkedései hamar elnyomták az Ény-i és Ny-i départementokban kitört mozgalmat s okt. 3. a jóléti bizottság nevében Amar indítványozta, hogy a 23 elfogott girondi képviselő a forradalmi törvényszék elé állíttassék, mit a konvent helyben hagyott. A girondiak nagy ékesszólással védelmezték magukat, de mindez semmit sem használt; a forradalmi törvényszék október 30 és 31 közötti éjjelen Gensonné, Brissot, Vergniaud, Fonfrede, Ducos, Lacaze, Lasource, Valazé, Fauchet, Sillery, Carra stb. girondi képviselőket halálra itálte s őket okt. 31-én Valazé kivételével, a nyaktiló alá vitette. Mialatt a vesztőhelyre vitték, a Marseillaiset énekelték és mint hősök haltak meg. Ugyancsak Párisban később ezek is kivégeztettek: Coustard, manuel, Cussy, Noel, Kersaint, Rabaut-Saint-Etienne, Bernard és Mazuyer. A vidékre menekült és a konvent által proskribált girondi képviselők többnyire éhhalállal avagy erőszakos módon multak ki. Grangeneuve, Guadet, Barbaroux és Salles Bordeauxban, Liddon és Chambon Brivesben, Valady Perigueuxben, Dechézeau La Rochelleben végeztettek ki. Rebecqui Marseilleben a tengerbe ugrott. Pétion és Buzot kölcsönösen átszurták egymást, Condorcet megmérgezte magát s Roland Rouenben, midőn nemesszivü nejének kivégzééséről értesült, tőrt döfött szivébe. 1795 márciusban a konvent a még élő girondi képviselőket (Lanjuinais, Defermont, Poutécoulant, Louvet, Ismard, Lariviere) visszafogadta kebelébe.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is