Girsz
(Giers) Karlovics Miklós, orosz államférfi és
külügyminiszter, svéd eredetü családból szül. 1820 máj. 9. Pályáját mint
kozulsági titkár kezdte meg az oláhországi Jassyban. Innen Bukarestbe tétetvén
át, főkonzulságig felvitte s mint ilyen a konstantinápolyi követséghez ment
titkárnak; 1863. mint követ Teheránba, 1872. pedig Stockholmba ment. Mikor
1875. a külügyminiszter társa (tovariscs) Vesztman meghalt, Gorcsakov birodalmi
kancellár őt nevezte ki, előbb az ugynevezett ázsiai ügyosztály igazgatójává,
majd pedig a miniszter társává s miután Gorcsakov a külügyek vezetésétől
tényleg visszavonult, G. volt az orosz külügyminiszter, bár minden irányadó
befolyás nélkül. Valóságos külügyminiszterré csak 1882 ápril havában nevezték
ki s miután ellenlábasa, Ignatjijev gróf belügyminiszter lemondott, G. egészen
kezébe vehette az orosz külügyek vezetését. Az ő szelid, békeszerető
természetének köszönhető, hogy a berlini kongresszus után nemsokára ujra
elmérgesedett keleti kérdésben egyfelől Oroszország, másfelől pedig Németország
s Ausztria és Magyarország közt türhetőbb viszonyok állottak be. Az Anglia és
Oroszország közt Afganisztán miatt már-már kitört konfliktust is ő neki
sikerült békés uton elintézni. 1884. megkapta a Szt. István-rend
nagykeresztjét. Utóbbi időkben betegeskedik s inkább csak névleg viseli a
külügyminiszterséget. 1893 ápr. betegen Bécsben tartózkodott s ez alkalommal
királyunk látogatásával tisztelte meg. 1894 jan. 13. III. Sándor cártól a béke
fentartása körül kifejtett érdemeiért elismerő leiratot kapott. Betegsége alatt
Siskin tanácsos helyettesíti.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|