Giskra

János (Brandeisi). Néhol még Jiskra, Iskra és Izkra név alatt is szerepel. A szláv condottierek (zsoldos-vezérek) legkitünőbbjeinek egyike. Nem tudjuk, vajjon cseh v. morva származásu volt-e? Elődei ismeretlenek; némelyek a morva nemesség között keresik családját. Ifjuságában távol országokban, többek közt Olaszországban is katonáskodott. Magyarországba már Zsigmond alatt jutott; ennek, valamint utódjának, Albert királynak, becses szolgálatokat tett. Ez utóbbiaknak özvegye, Erzsébet, 1440. májusában utószülött László fiának Székesfehérvárott történt megkoronáztatása után Győrbe ment, hová cseh zsoldosaival G.-t is hivatta. Innen a koronával G. kiséretében vonult Pozsonyba. Ez időtől fogva G., kit az özv. királyné a bányavárosok és Kassa főkapitányává tett és Zólyom várával adományozott meg, ha önérdekből is, de szilárd következetességgel a rendek választotta Ulászló lengyel királlyal szemben Erzsébet és a kis V. László hüségén maradt. Ügyes harcmodorával, melyben némileg a huszita Ziska vezér taktikai elveit alkalmazta, rövid idő multán elfoglalta Lőcsét, Bártfát, Körmöcöt, Selmecet, Eperjest és Késmárkot. A kis László király nevére arany- és ezüstpénzeket veretett; csatározásával megszakította Ulászló összeköttetését Lengyelországgal. Emberei az egész felvidéken szerte apró városokat (bastita) építettek, melyek a vidéket féken tartották, ellenséges támadásokkal szemben védelemre szolgáltak s honnan az üldözött parasztokra adót és sarcot vetettek ki. Különben a várak alján békés cseh és morva iparosok is letelepedtek. G. Erzsébet életében sikerrel védelmezte Felső-Magyarországot Ulászlónak és vezéreinek, különösen Perényi János- és Miklósnak támadásaival szemben. Sőt Késmárkot is hatalmába ejtette. A már-már békére hajló Erzsébet 1442. elhalálozván, G. kinyilatkoztatta, hogy örökös királyának adott szavát meg nem szegi; a hatalmában levő városokkal pedig egyességet kötött, hogy ezentul is V. László pártján maradjanak. 1443 szept. Rozgonyi Simon, egri püspöknek, sógorát, G.-t sikerült egy évi fegyverszünetre birnia. Az 1444 ápr. tartott országgyülésre, a belső béke helyreállítása végett a Lászlót pártoló urakkal és városokkal G. is meghivatott, ki kevély, heves viselkedésével az ingerült rendekkel szemben életét is veszélyezteté. De Ulászló őt nagylelküen álruhában Győrbe szöktette. Ez évben Bécsben is járt és a Frigyes császár udvarán élő V. Lászlónál tisztelgett. 1445 máj. G., ki az ország kereskedelmének a kassai lengyel-magyar fegyverszünet létrehozatalával nagyszolgálatot tett, a felvidéken harmadmagával főkapitánnyá lett. Midőn 1446 elején hozott törvények e tisztséget eltörölték, G. még továbbra i bitorolta a főkapitányi cimet és hatalmat. Csehei pedig, neki sem engedelmeskedvén, a Szepességben és Sáros megyében testvérek (bratri) név alatt féktelenül garázdálkodtak, a papokat huszita szertartásaikra kényszerítették. Az 1449. pünkösdi országgyülésen határozatba ment, hogy a cseheket meg kell támadni. Sikertelen apróbb csatározások után a makacs G. ellen maga Hunyadi János vonult harcba. Végül 1450 márc. Mező-Kövesden a Hunyady és G. személyes jelenlétében tartott értekezleten megállapították a béke föltételeit. Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Körmöc, Selmec és Zólyom G. birtokában hagyattak. Több cseh csapat pedig kisebb-nagyobb pénzösszeg fejében elhagyta az országot. Hogy a közbékét még jobban megszilárdítsa, Hunyady özv. hugát G.-nak feleségül igérte. De hatalmas vezér csakhamar a békekötés ellenére megtagadta a kormányzó felsőbbségét, László főkapitányának cimezteté magát, pénzt veretett, kiváltságokat osztogatott. Ujabb huszita-csapatokat hivott az országba, Losonc mellett megerősített egy kolostort, onnan zsarolva a vidéket. A rablófészkeket szorongató Hunyady Jánost is legyőzte és a hasztalanul ostromolt Eger kivételével Felső-Magyarországot hatalma alá hajtotta. De Hunyady ujabb támadásával szemben békét kötni kényszerült, melyben a kormánynak és a törvényeknek engedelmességet fogad. Mivel az 1452. pozsonyi országgyülésen meg nem jelent mint béke-bontó elitéltetett; Kassát, Lőcsét, Bártfát az iránta való hüség alól feloldották és Cilley Ulrikot bizták meg e városok védelmével, bár ezt törvénybe nem iktatták, hogy G.-nak a hatalmában levő városok és várak átengedéseért bizonyos kártérítés fizettetik; e célból minden jobbágytelek után egy forintnyi adó szedessék. G. nemsokára elhagyta az országot egy darab időre. 1455 körül Cilley Ulrik, hogy pártjának uj erőt szerezzen, G.-t ismét behivja zsoldos csapatjaival, ki V. László király szolgálatába lép s kevés sikerrel hadakozik a felvidéken a különféle megfészkelt cseh rablók ellen. 1457. G. is közreműködött Hunyady László elfogatásában és az ennek kivégeztetését követő fenyegető zavargások elcsendesítésében. Midőn Mátyás király trónra jutott, eleinte Podiebrad György cseh kormányzó közbenjárására meghódolt neki; de csakhamar szabadon parancsolt a hatalmában levő várakban, zsoldosai ujonnan kezdték potyázásukat. Kázmér lengyel királyt ösztökélte a magyar trón elfoglalására, sőt ez ügyben személyesen is buzgólkodott a német lovagrend főembereinél. Bár Rozgonyi Sebestyén és Hédervári László G. vezéreit megverték, várait elfoglalták és őt békére kényszerítették (1458 márc), a Mátyás és a frigyes császár közt folyó háboru ujra felélesztette G. harcai kedvét. 1461. Frigyes Grazban megnyerte őt ajándékaival és igéreteivel, ugy hogy magyar királynak ismervén el a császárt, zsoldjába lépett és a Mátyás szövetségese, Albert osztrák herceg ellen rendelt sereg vezérletét vette át. De 1462. G., a Mátyástól felszólított városokkal szövetkezett Szapolyai Imre és István folytonos győzelmeit és Frigyes császárnak engedékenységre hajlását látva: eddigi eljárását magyarázni igyekezvén, irásban jelenté a királynak, hogy hűségére tér. Mátyás a vitéz férfit kegyeibe fogadta, a még kezén lévő várakat 25000 aranyért megváltotta s végül Lippa és Solymos várakkal adományozta meg. G., ki Gúthi Ország Jánosnak, a nádor öccsének lányát vette el, halála napjáig, melyet nem tudunk, hűségesen követte Mátyást hadjárataiban. Legutóbb az 1476. István oláh vajda elleni háboruban, melyben a serege fővezére volt, történik róla emlités. Fényüző, pompakedvelő ember volt., ki szerette zsoldosait. Családja Magyarországon a XVII. sz.-ig tartotta fenn magát. V.ö. Teleki. A Hunyadiak kora I. II; Palacky, Geschichte Böhmens IV., Dlugoss, Historia PoloniaeXII.; Lovcsányi,  Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez (Századok 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon