Gitár

(spany. guitarra, ol. chitarra, franc. guitare v. guiterne). Huros hangszer, mely eredetileg 3-4 huros volt, keskeny, hosszukás alakkal; a mult sz. végén hurjainak száma hatra, majd hétre is emelkedett. A mai G. alakját két egyforma félkörü mindkét oldalról bevágásos hangfenék képezi, mintegy öt ujjnyi vastagságban. A felső hangfenék közepén kerek nyilással bir, melyen keresztül vonulnak a hurok, fekete ébenfából készült hangfogóra támaszkodva, mely számos hangmércére van elosztva. A hat huros G. három legvastagabbjai (a legmélyebbek) sodronyozottak, mig a többi három közönséges bélhur, mint a hegedünél, violánál v. cellónál. A szabad hurok közül négy van negyedközre és kettő harmadközre hangolva, következő kiindulás és beosztással, u. m. E. Á. d. g. h és c¹. kezelése mind a két kézzel történik. A játszó a hangszertestet v. az ölében tartja (ha ül), v. nyakába akasztva, oldalt a melléhez szorítja; balkeze ujjaival a mércefán nyomja le a hurokat s jobb kezének kis ujjával a felső hangfenékre támaszkodva, a többivel a hurokat pengeti a kerek-nyilás felett. Természetének leginkább megfelelnek az arpeggio-fogások, és a kiséretül szolgáló harmoniák egymásutánja. Hangtestéhez finomul készített fenyőfa-hasábok szükségesek; a G.- gyártás ipara leginkább Csehországban és Tirolban virágzik, honnan évenkint ezer- és ezerszámban kerülnek a világpiacra. Magyarországon az ujabb időben oly nagy mérvben elterjedt cimbalom majdnem egészen kiszorította a divatból és használatból. Leggyakrabban előfordul Spanyol- és Olaszországban.

Forrás: Pallas Nagylexikon