Giusti
(ejtsd: dsuszti) József, olasz költő, szül. Monsummanóban
1809 máj. 12., megh. Firenzében 1850 márc. 31. Atyja kivánságára Pisában jogot
tanult és diplomát szerezve, egy firenzei ügyvédi irodában dolgozott. Az
irodalom azonban csakhamar elvonta a peres ügyektől. Már 1835. kezdett
politikai verseket irni, melyek igen nagy szolgálatokat tettek annak a
mozgalomnak, melynek célja Olaszországnak felszabadítása volt. Bár már 1844.
betegeskedni kezdett, 1847. mégis belépett a polgárőrségbe, 1848. pedig
megválasztották képviselőnek. Két évvel azután egy vérömlés véget vetett
életének. G. költeményeit, hat-hétnek kivételével, a kor politikai eseményei
inspirálták, legnagyobb részt olyanok, melyek ma már feledésbe merültek; számos
célzásai apró emberekre, kisebb-nagyobb igazságtalanságokra ma már kommentár
nélkül alig érthetők, még olasz olvasók részéről sem. Az idegen olvasóra nézve
még az is nehezíti G. élvezését, hogy verseiben lépten-nyomon használt egyes
toscanismusokat, melyeket ő vitt be az irodalomba, és melyek az ő tekintélye
dacára sem birtak ott gyökeret verni. De aki legyőzi e nehézségeket,
csodálattal fogja olvasni e verseket, amelyek éles, maró gunyja oly nagy
mértékben segített fölrázni az olasz közvéleményt. A leghiresebbek: Sant,
Ambrogio, Il brindisi di Girella (Szélkakas ur felköszöntője), Il re Travicello
(Léc király); Gingillino; Lo stivale (A csizma). G. versei egy kis kötetre
terjednek csak; kivülök irt egy-két irodalmi tárgyu értekezést, és
összegyüjtötte a toscanai közmondásokat. V.ö. Carducci G. Barbera-féle
kiadásában (Firenze 1859), Fioretto, G. G. e il suo tempo (Verona 1877).
Magyarul: Radó G. G. a Szana-féle Koszoruban. Több versének magyar fordítása
Radó, Olasz költők és Idegen költők c. gyüjteményeiben.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|