1. v. Gizla, Kesla, Szt. István király felesége, IV. Henrik
bajor hg. és Gizella burgundi hercegasszony leánya, 973 után született. Szt.
Wolfgang regensburgi püspök, ki egyideig a magyarok megtérítésén fáradozott,
királyi koronát jósolt számára. Testvére, IV. Henrik bajor herceg, sőt III.
Ottó császár is valóban szivesen teljesítette Géza magyar vezér kivánságát,
midőn fia, István részére feleségül kérette G.-t Remélték, hogy G., kinek egyik
bátyja pap, nővére pedig apáca volt, érdemeket szerezhet a magyar nép
megtérítésében s a kereszténység elterjesztésében. Ezt alkalmasint kellően ki
is fejtette a családdal rokon Szt. Adalbert, a magyarok apostola. A házasság
996 táján, külföldön (Gandersheimban v. Scheyernben) történt. Az ifju királyné
nem törődött a politikával, de mint hű és szerető feleség állt férje oldalán s
társadalmi téren sokban megkönnyitette munkáját. A vele jött nemes urak
oszlopos emberei lettek az udvarnak, a polgárok pedig a Németországban is csak
ifju városi élet meghonositásával tettek kisérletet. Udvarhölgyeivel ő maga
egyre-másra himezte az egyházi ruhákat a templomoknak; a koronázásnál
használatos kir. palástot is az ő művének tartják. Gyermekeit (különböző
források szerint Ágotát, Hedviget, Ottót, Bernátot és Henriket, vagyis Imrét)
istenesen neveltette, s közülök Imrét, ki anyai nagybátyjának (IV., mint
császár II. Henriknek) példáját követte, utóbb szentté nyilvánította az egyház.
II. Henrik császár halálával (1025) azonban a magyarok és németek közt
felbomlott az a jó viszony, mely köztük G. házassága óta nagyon megerősödött.
Imre halálával (1030) pedig kétségessé vált a trón betöltésének módja s a
családi viszályoknak egész sorozata következett. Azon méltatlan vád alól, hogy
az Árpád családjából való hercegek közül a leányágból származott Orseolo Ottót
tisztességtelen utakon is trónra akarta volna juttatni, ujabban fölmentette a
történetirás; érthető azonban, ha a keresztény Pétertől többet vár a
katolicizmus érdekében, mint a hitökben gyenge Árpádfiaktól. Szt. István halála
(1038) után azonban csak rövid ideig élhetett nyugodtan Péter udvarában. A
király ugyanis lefoglalta az urától neki hagyott pénzt s uradalma egy részét,
őt magát pedig egy vidéki városba (talán Veszprémbe, hol templomot építtetett)
belebbezte és felügyelet alatt tartotta. Mindez nagyban elősegítette azt a
forradalmat, mely (1041) Péter elüzetésével és Aba Sámuel trónraültetésével
végződött. A III. Henrik császár ás Aba Sámuel közt 1043 nov. 30. kötött béke
értelmében a király visszaadta G.-nak az urától rámaradt vagyont, mire G.
nyugodtan élt tovább az országban, s késő korban Veszprémben hunyt el, hol
siremléke még a XV. sz.-ban is megvolt. Arra a hagyományra, hogy 1095. mint
passaui fejedelemasszony, tehát több mint száz éves korában, az országon kivül
hunyt volna el, a passaui apácazárdának egy «Gisyla abbatissa Non. May»
feliratu köve adott alkalmat, melyet a Passaut utbaejtő magyarok a XV. sz. után
Szt. István felesége sirkövének tartottak s a kegyeletből készített uj
feliratban ezt ki is fejezték. Magyarországban szent gyanánt tisztelték, XIV.
sz.-beli legendáját áhítattal olvasták, az egyház azonban hivatalosan nem vette
föl a szentek sorába.
2. G. Lujza Mária, kir. hercegnő, Ferenc József császár és
király legidősb élő leánya, szül. Laxenburgban 1856 jul. 12. Nevét G.-ra az
első magyar királynéra való tekintettel választották, ki szintén bajor hercegné
volt, mint Erzsébet, G. anyja. Alig 17 éves korában, 1873 ápr. 20. férjhez ment
Leopold bajor herceghez. Leányai közt a legidősb, Erzsébet hercegnő, 1893 dec.
elején Genovában Seefried-Buttenheim Ottó bárónak nyujtotta kezét, ki azóta a
cs. és kir. hadsereg kötelékébe lépett. Második leánya Auguszta, 1893 nov. 15.
József Ágost főhercegnek, József főherceg fiának lett neje.
Forrás: Pallas Nagylexikon