Glád

vezér a magyarok honfoglalása idejében, a Névtelen jegyző szerint (11. fej.) azon a földön uralkodott, mely a Maros vizétől Orsova váráig terjedt s melyet ő, Viddin várából kijövén, a kunok segítségével foglalt volna el. A bolgárok és kunok alatt egyszerüen urlaltajaiakat, - alkalmasint avartöredékeket kell értenünk. Az avarok sáncgyürüi azon a vidéken, A Maros jobb- és balpartján csaknem egyenlő (22-23 km.) távolságban Aradban Szent Anna, Temesben Zsadány határában az Ördögárok s a legnyugatibb római sánc közt elég épen fenmaradtak. Szoárd, Kadocsa és Vajta Magyar-Kanizsánál kelt át a Tiszán, azután a Csesztöreg (Aranka) mellett ütött tábort, onnan pedig (körülbelül a Szabadka-temesvári utirányt követve) a begei részekre szállt s két hét alatt meghódította G. tartományának a Maros és Temes közt levő részét. A döntő küzdelem valószinüleg a zsadányi avar sánc körül ment végbe. Maga G. «nagy lovas és gyalogsereggel, a kunok, bolgárok és vlachok segítségével» a Temes mögött szolgáltatott csatát. Ezt elveszítvén, rövid idő alatt az egész terület a magyarok kezébe került. G. hűséget fogadott s mint alárendelt főnök működött azontul a Maros, Tisza, Duna közében, hol több helynév őrzi emlékét. Gládot nem hagyták volna meg főnöknek a magyarok, ha nem rokon törzsből származik; olyanforma szerződést köthettek vele, mint kevéssel utóbb Maróttal, t. i.,  hogy csak holtig maradt családjánál ez a rész. G. halála után nem tartomány többé Temes vidéke. Már a vezérek korában valamely magyar nemzetség szállta meg a Délvidéket, és pedig az, amelyből Ajtony (Ochtum) származott. A Névtelen Jegyzőnek azt az állítását, hogy Ajtony éppen G. ivadéka lett volna, semmi sem igazolja.

Forrás: Pallas Nagylexikon