Glagolita
Azon két irásnem egyike, melyekben a legrégibb ó-szláv egyházi irodalom reánk maradt, a
másik a cirill irás (l.o.), azaz a szláv nyelvekre Cirill püspök által
alkalmazott és módosított görög ábécé.
A G.-irás minden más eddig ismert irástól különbözik;
eredetéről a vélemények eltérők; előbb azt hitték, hogy a G. különböző keleti
betürendek vegyüléke; mások ismét állították, hogy a G. egy ó-szláv runairásnak
maradéka; legvalószinübb azon vélemény, hogy a G. a sajátságosan módosított és
stilizált ó-görög minuszkulából keletkezett. Ujabb időben Geitler L. zágrábi
tanár sikertelen kisérletet tett annak bizonyítására, hogy a G. a csak ujabb
emlékekből ismertes albániai irással összefüggésben áll. (V.ö. Geitler, Die
albanischen und slav. Schriften, Bécs 1883.) A G.-irást két szláv nemzet
használta: a bolgárok és a horvátok; az előbbieknél a betük külalakja gömbölyü
(gömbölyü v. bolgár G.) az utóbbiaknál szögletes (szögletes vagy horvát G.)
Bulgáriában a G. használata korán, valószinüleg már a XII. században megszünt.
A fenmaradt, nem nagy számu kézirati emlékeket felsorolja Miklosich: Altsloven.
Formenlehre in Paradigmen (Bécs 1874) c. munkájában; a legnevezetesebb az u. n.
Asseman-féle evangélium (Evang. Vaticanum, kiadta Racki, Zágráb 1865 és Crnci?,
Róma 1878), a Glagolita Clozianus (kiadta Kopitar, Bécs 1836), végre a sinai
kolostorban felfedezett Euchologium (kiadta Geitler, Zágráb 1882) és Psalterium
(kiadta Geitler, Zágráb 1883). Horvátországba a G. igen korán behozatott,
valószinüleg még Cirill és Method közvetlen tanítványai által és itt sokkal
tovább maradt használatban, nemcsak egyházi könyvekben, hanem profán célokra
is. Több tengermelléki község az egyházszakadás után a római pápától
szabadságot nyert a litorgiát szláv nyelven és G.-irással megtartani és az a
zenggi püspökségben igy maradt maig; ezen egyházak számára Rómában
glagolita-misszálék készíttettek. A krajnai reformátorok, Trubar Primus és
társai Tübingában G.-irással horvát könyveket nyomattak a horvátok számára, ugy
hogy jelentékeny protestáns irodalom van G.-irással. Szemelvényeket a régi
egyházi G.-irodalomból kiadott Berci?: Ulomci sv. pisma (Prága 1864-66), a régi
horvát G.-okleveleket pedig Kukuljevi?: Acta croatica (Zágráb 1863).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|