Glaser

1. Ádám, német rézmetsző, szül. Dorstenben (Vesztfália) 1815 aug. 17. A rézmetszést Düsseldorfban tanulta, azután másfél évig Drezdában volt, majd visszatért Düsseldorfba. Vonalas modoru rézmetszetei közül felemlítendők: A királyok imádása, francia után (1849); Krisztus a keresztfát viszi (1866): A jó pásztor, Kehren után (1862); Keresztvitel, Veronese P. után; Busuló zsidók, Bendemann után.

2. G. Adolf, német iró, szül. Wiesbadenben 1829 dec. 15. Történelmi és filozofiai tanulmányait Berlinben végezte. 1856-78. Westermann képes havi folyóiratát szerkesztette Braunschweigban. G. első műveit Reinald Reimar álnév alatt tette közzé, ezek: Kriemhildens Rache (Hamburg 1853) és Penelope (u.o. 1854). Ezután saját neve alatt a regények hosszu sora jelent meg, u. m.: Familie Schaller (Prága 1857); Bianca Condiano (Hannov. 1859); Was ist Wahrheit (Braunschweig 1869); Leseabende (u.o. 1867), Der Hausgeist der Frau Estobal (Berlin 1877); Schlitzwang (u.o. 1878); Eine Magdalena ohne Gloreinschein (u.o. 1878); Weibliche Dämonen (u.o. 1879), Wulfhilde, Roman aus dem 12. Hajrhundert (Berlin 1880); Moderne Gegensätze (Lipcse 1881), Aus hohen Regionen (Wismar 1882), Savonarola (Lipcse 1883); Das verschwundene Dokument (u.o. 1883), Cordula (u.o. 1885), Das Frälein von Villecour (Drezda 1885). Elbeszélései: Erzählungen u. Novellen (Braunschweig 1862, 3 köt.), Aus dem 18. Jahrhundert (Lipcse 1880). Kiválóbb drámái: Galileo Galilei (Berlin 1861), Der Weg zum Ruhm és Johanna von Falndern.

3. G. Antal Gyula, előbb Józsua, osztrák jogász és miniszter, kinek ugy hivatalos mint irodalmi tevékenysége nem egyszer befolyással volt hazai jogfejlődésünkre is. Szül. Postelbergben, Csehországban 1831 márc. 19., megh. 1885 dec. 27-én. Felsőbb tanulmányait a bécsi és a zürichi egyetemeken végezte. 1871 óta állandóan tagja volt a képviselőháznak 1879-ig. 1871 nov. 25. az Auersperg-minisztériumban igazságügyminiszter lőn s mint ilyen készítette az uj bünvádi eljárás, a büntetőtörvénykönyv és a polgári perrendtartás tervezeteit, melyeknek elseje 1873. évi máj. 23. törvénnyé vált; 1879. megválván tárcájától, a bécsi semmítőszéknél főállamügyész lett. Munkái közül különösen említendők: Das englisch-schottische Srtafverfarhren (1850); Caesar Beccaria über Verbrechen und Strafen (1851 és 1876); Abbandlungen aus dem österreichishen Strafrechte (1858); Die Fragestellung im Schwurgerichtsverfahren (1863); Anklage, Wahrsppruch und Rechtsmittel im englischen Schwurgerichtsverfahren (1866); Gesammelte kleinere Schriften über Strafrecht, Civil- und Strafprocess (1868 és 1883); Studien zum Entwurf des österreichischen Strafgesetzes über Verbrechen und Vergehen (1871); Handbuch des Strafprocesses (1883).

4. G. Eduard, osztrák utazó, szül. Deutsch-Rustban (Csehország) 1855 márc. 15. Tanulmányai végeztével 1878. a bécsi csillagászati intézetnél kapott alkalmazást s ez alatt a keleti akadémián a keleti nyelveket tanulta. 1880. mint nevelő Tuniszba, majd Egyiptomba ment. Suhagban (Felső-Egyiptom) 1882 május havában egy teljes napfogyatkozást figyelt meg, ugyanazon év október havában beutazta a Szuezen át Dsiddát, Hodeidát, és Sanát, Dél-Arábia fővárosát, hol csaknem egy évig volt internálva. Ez utjából, melyet 1885, 1887 és 1892. ismételt, több mint 1000 darab fontos délarab felirást és régiséget hozott magával, ezenkivül nagy mennyiségü kéziratgyüjteményt, melynek egy részét a berlini könyvtár, más részét a British Muzeum szerezte meg. Kutatásainak földrajzi, topográfiai és történeti eredményeit részint Petermann Mittheilungen-jeiben, az Ausland-ban, az Academy-ban stb., részint önálló könyvekben irta meg, minők: Mittheilungen über einige aus meiner Sammlung stammende sabäische Inschriften (Prága 1886); Skizze der Geschichte und Geographie Arabiens von denältesten Zeiten bis zum Propheten Muhammad (I. füz. München 1889, 2 köt. Berlin 1890.). 1894 elején 800 feliratot és 250 kéziratot hozott magával utolsó utazásáról.

Forrás: Pallas Nagylexikon