Glassbrenner

Adolf német humorista és szatirikus iró szül. Berlinben 1810 márc. 27., megh. u.o. 1876 szept. 25. Kereskedői pályára lépett, de emellett az irodalommal is foglalkozott. Már 1831. szerkesztője volt az igen elterjedt Don Quixote c. folyóiratnak, melyet szabad szelleme miatt 1833. elnyomtak. Ezután Brennglas Adolf álnéven Berlin wie es isst und - trinkt c. alatt (Berlin és Lipcse, 1832-50) Berlin mindennapi életéből kitünő megfigyeléssel tipikus alakokat rajzolt. Bécsben tartózkodásának eredménye: Bilder u. Träume aus Wien (Lipcse 1836, 2 köt.) mely a szövetséges államokból kitiltatott. 1840. Peroni Adél szinésznőt vette el, kit Neustrelitzbe követett. Itt irta Verbotene Lieder c. verskötetét (Zürich 1843), mely nemsokára más cim alatt, számos kiadást ért és Neuer Reinecke Fuchs (Lipcse 1846, IV. kiad 1870) cimü kómikus eposzát; ezenkivül különféle novellisztikus dolgozatot. 1848-ban a demokrata párt vezére volt Mecklenbburg-Strelitzben, 1850. kiutasították onnan és Hamburgba, majd pedig Berlinbe ment, hol a Berliner Montagszeitung szerkesztését vette át. G. az említett műveken kivül még számos kisebb-nagyobb dolgot irt, mint p. Komischer Volkskalender (1845-47, 3 évfolyam); Xenien der Gegenwart (Hamburg 1850); Kaspar, der Mensch (u.o. 1850); Komische Tausend und eine Nacht (u.o. 1852); Die verkehrte Welt (Berlin 1857, 6. kiad. 1874) stb. Irt több kitünő ifjusági iratot is, u. m. Lachende Kinder, Sprechende Tiere és Insel Marzipan. V. ö. Schmidt-Cabanis, Adolf (Berlin 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon