Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Glaukos... ----

Magyar Magyar Német Német
Glaukos... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Glaukos

1. tengeri isten a görögöknél (ezért rendesen Pontios jelzővel), eredetileg a beociai Anthedónból való halász és buvár, ki csodás uton istenné lőn. Egyszer a halászatban elfáradván, a füvön heverészett s látta, hogy halai egy fűnemből evén, felfrissülnek; ős is megizlelte s erre őrjöngésbe esvén, a tengerbe veté magát, hol Okeanos és Thetys minden emberi salaktól megtisztította s fölvette a tengeri istenek körébe. Mint ilyen Néreus és lányai körébe tartozik. Másutt azt mesélték, hogy Melikortés fiatal tengeri isten iránti szerelemből vetette magát a tengerbe, - Melikartésszel azonosították is - ismét mások szerint azon való bujában, hogy a halhatatlansággal örök ifjuságot is nem kapott. Azt is regélték róla, hogy az istenek parancsára az Argó hajót építette s vezette, a rajta levő hősöknek utjokban jósolgatott, sőt vitézül harcolt is mellettök. Sok monda volt Skylla iránt való szerelméről, ki őt visszautasította, miért is Kirké G. kértére az ismert szörnyeteggé varázsolta; épp ily szerencsétlen volt A Theseustól elhagyott Ariadné iránti vonzalma, Dionysos kisérete ugyanis elfogja, megkötözi s csak akkor ereszti szabadon, midőn nevét és származását megmondja. Aischlylos elveszett szatirdrámája e tárgyról szól. A művészetben nem volt állandó alakja s részint az összefüggésből ismerhető föl, részint pedig attributumaiból, mint p. a varázsfű, halaskosár, varsa, általában öreg tengeri isten módjára pikkelyes halfarkkal, hosszu hajjal és szakállal, mellén hinárral s kagylókkal ábrázolták. Ábrázolva láthatjuk vázákon, gemmákon s mozaikműveken. V. ö. Galdechens, Glaukos der Meergott (Göttinga, 1860; Roscher, Lex. der griech. und röm. Myth. (Lipcse, 1886); Preller, Griech. Mythologie (Berlin 1875).

2. G., a krétai Milos és Pasiphaé vagy Krété fia, ki gyermekkorában mézeshordóba esett s belefulladt. Atyját, ki sokáig hiába kereste fiát, arról értesítették Apollón vagy a kuresék, hogy csak az találja meg s hozza életre a gyermeket, aki találó hasonlatot tud mondani egy csordájabeli háromszinü tehénre. A honi jósok nem tudták ezt tenni, Minos tehát Polydost, az argosi hires jóst, Melampus kisunokáját hivatja el, ki a talányt megfejti, amennyiben tehenet szederrel hasonlította össze, mely érésének különböző fokán fehér, piros és fekete. Ezután egy szárazföldre jött tengeri sasról, vagy a mézeshordón ülő bagolyról a holttestet is fölfedezi; midőn azonban a halottat feltámasztani nem birja, Minos fiával egy sirba záratja, azt hivén, hogy rosszakaratból tesz igy. A sirboltban Polyidos megölte a holttesthez csuszó kigyót és tanuja lőn, mikép hozza életre egy másik kigyó egy fűvel a döglöttet, erre ő is kisérletet tesz a fűvel s feltámasztja G.-t. Minos ezután megajándékozza, de egyszersmind arra kényszeríti, hogy a jóslásra tanítsa meg fiát; Polyidos teljesíti ugyan a parancsot, de midőn már hazájába visszatérőben volt, visszaveszi a fiutól tudományát. Az ókorban e nagyon kedvelt mitoszt, mely különben ugy látszik több elemből áll, Aischylos és Euripidés is feldolgozták és pedig az előbbi Kréssai, az utóbbi Polyidos c. drámájában.

3. G., Sisyphos és Meropé fia, Bellerophontés apja, kit Jolkosban Pelias halotti játékain Jolaos a kocsiversenyben meggyőz s tulajdon kancái, melyeket emberhussal táplált, levetnek s szétszaggatnak. Mások szerint Aphrodité büntette őt ezzel. Árnya az isthmosi játékokon, melyeket Kr. e. 1381. állítólag ő alapított, a pályázó lovak ijesztő kisértete lőn s ezért az Istgmoson mint Taraxippost (a.m. lóijesztő) tisztelték. E mitoszt is feldolgozta Aischhylos Glaukos Potnieus cimü drámájában. A monda valószinüleg a tengeristen alakjának korinthosi változata. G. eredetileg Poseidonnak egyik tulajdonságát jelelte, t. i. a fényes, nyugodt tengert, melyet a hullámok - lovai - szétszaggatnak.

4. G., az előbbinek kisunokája, Bellerophontés unokája, a lykiai Hippolochos király fia, ki Sarpedón vezetése alatt a Lykiai sereggel Trója segítségére jött s okosságával és vitézségével tünt ki. A harcban találkozik Diomédésszel s rájönnek, hogy őseik (Bellerophontés és Oineus) vendégbarátságot kötöttek, e miatt aztán fegyvert cserélve szétválnak. Midőn a görög sáncok ostrománál már a tetőre jutott, Teukrostól megsebesítve kénytelen a harcot abbanhagyni. Védi az Aiástól megsebesített Hektort, Apollóntól megerősítve boszut áll Sarpedónért vítt harcban, s végre a Telamónfi Aiás kezétől elesik. Tetemét Apollón parancsára a szelek Lykiába viszik s ott temetik el. Diomédés és G. fegyvercseréje képes műveken is előfordul, p. vázákon és gemmákon. Ezeken kivül még számos mitoszi alak van e néven.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is