Gleim

János Vilmos Lajos, német, költő, szül. Ermslebenben 1719 ápr. 2. megh. Halberstadtban 1803 febr. 18. A jogot Halleban végezte, de már akkor is az irodalommal foglalkozott és költői tehetségét érvényesítette. 1740. Potsdamban nevelősködött; nemsokára schwedti Vilmos herceg titkárja lett, kivel részt vett az 1744-iki sziléziai háboruban. A herceg halála után Berlinben dessaui Lipót fejedelem szolgálatába lépett, mig 1747. Halberstadtban egyházi titkár és nemsokára a walbecki káptalan kanonikusa lett. Halála előtt két évvel megvakult, de azért a politikában tovább is élénk részt vett. Első irodalmi kisrélete Versuch in scherhaften Liedern (Berlin 1744-45) nagy sikert ért, bár ezen anakreoni versei csak üres és unalmas rimelések. Ezt követték Lieder, Fabeln és Romanzen, melyek szintén közepes szinvonalon állanak. Legjobb műve: Preuss. Kriegslieder, melyet az erőteljes és népszeerü hang tett hiressé. Halladat oder das rote Buch és Goldene Sprüche des Pythagoras vallásos szinezetü reflektáló munkák. Életét Körte irta meg (Halberstadt 1811), összegyüjtött műveit is ő adta ki (Lipcse 1811-13.) és 1841, 8 köt.). V. ö. Briefwechsel von G. und Heinse (Berlin 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon