Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Glikolok(glycolok). Igy nevezi a kémikus a 2 vegyértékü alkoholokat (l.o.); tehát a G. olyan vegyületek, melyek egy 2 vegyértékü szénhidrogéngyököt és 2 hidroxilgyököt tartalmaznak. Az etilénglikolt Würtz fedezte fel 1856. A G. legfontosabb kiképződési módjai a következők: 1. Az olefinek halogén addicio-termékei (a paraffinek dihalogén származékai) az ecetsavas ezüsttel való hevítéskor ecetsavas étert adnak, ez pedig az alkálihidroxiddal való elszappanosításkor glikolt ad, p. Az olefin halogén származékai különben káliumkarbonát oldattal, továbbá ólomoxid és vizzel való hevítéskor is glikolokká alakulnak. Az etilénbromid sok vizzel való hevítéskor lassacskán szintén etilénglikollá alakul. 2. Az olefineket alklórossav vizes oldatával rázva, azok klórhidrinekké alakulnak, a klórhidrinek pedig nedves ezüstoxiddal (ezüsthidroxid) glikolokká alakíthatók, p. Megjegyzendő, hogy a G.-ban a hidroxilgyökök mindegyike más-más szénatomhoz van kapcsolva, de a glikolok származékaiban az 1 szénatomhoz való kapcsolódás is lehetséges. A magasabb G. több izomer módosulatban is ismeretesek. A G. homolog sorozatot képeznek; e sorozat első tagja a metilénglikol CH2(OH)2 volna, amely azonban tiszta állapotban nincs előállítva, több származékát azonban jól ismerjük. A legfontosabb G.-k a következők:
A G. szintelen, semleges kémhatásu, édeskés izü, sürüs folyadékok. Vizben könnyen oldhatók, éterben nehezebben. Fp.-juk közel 100°-kal magasabb, mint a megfelelő 1 vegyértékü alkoholoké. Kémiai sajátságaikra nézve megjegyzendő, hogy a hidroxilgyökök hidrogénjei különféle gyökökkel p. alkáli fémekkel, szénhidrogéngyökökkel és savgyökökkel helyettesíthetők. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|