Glinka

1. Nikolajevics Szergej, orosz iró, szül. a szmolenszki kormányzóságban 1774., megh. Moszkvában 1847. Eleinte a hadseregben szolgált, de már 1799. kilépett onnan s mint nevelő Ukrajnába ment, majd Moszkvában telepedett meg, de az 1806-ki hadjárat alkalmával ujra katona lett s csak a tilsiti béke után ment vissza Moszkvába, hol 1827. cenzorá nevezték ki. Főkép mint ifjusági iró tünt ki Oroszország története az ifjuság számára c. munkájával (Moszkva 1817-18., uj kiad. u. o. 1822), és Ifjusági olvasmányaival (u.o. 1821). Egyéb művei: Zumbeka és Mihály csernigovi fejedelem, szomorujátékok; Kirilovna Natália cárnő c. verses novellája (Szt. Pétervár 1808). 1808-1820. szerkesztette a ma is fennálló Ruszkij Vjesztnik (Orosz Hiradó) havi folyóiratot, mely fontos adatokat tartalmaz az orosz történetre vonatkozólag.

2. G. Ivanovics Mihály, orosz zeneköltő, szül. Szmolenszk kormányzóságban Novoszpaszkojeben (Szelna mellett) 1803 jun. 1., megh. Berlinben 1857 febr. 15. Egy pétervári nemesi nevelőintézetben tanult, legnagyobb kedvvel zeneelméletet és zongorát (Mayer Károlytól), hegedüt (Böhmtől) és nyelveket. 1825. jelent meg első műve, olasz dallamra irt változatok. Berlinben Dehn Szigfrieddel ismerkedett meg, aki felismerte sajátos tehetségét és nemzeti zene művészi alkotására serkentette. Pétervárott 1836 dec. szinre került Zsiznj za Carja (Életünket a cárért!) v. Szusszanin Iván. Ezután G. jórészt maga dolgozta át Puskin Ruszlán és Ludmilla c. elbeszélő költeményét operaszöveggé s 1842-ig megirta zenéjét is, a siker ismét rendkivüli volt. 2 szimfoniáját nem fejezte be, egyéb művei: 2 vonósnégyes, hetes hármas zongorára, klarinétre és oboára, dalok zenekarra, tarantella (énekkel), karénekek és drámai jelenetek, 2 polonaise, Kamarinskaja, Zsukovszkij szövegére orosz nemzeti himnusz. Elnevezték G.-t az oroszok Berliozjának; az kétségtelen, hogy a népies zenét hatalmasan tovább fejlesztette s ezzel megalapította az azóta öntudatos és merész nemzeti zeneköltés magasabb művészetét. G. emlékiratai orosz nyelven 1887. jelentek meg Pétervárott.

3. G. Nikolajevics Fjodor, orosz iró, az 1., testvére, szül. a szmolenszki kormányzóságban 1788., megh. Szmolenszkben 1880 nov. havában. 1803. tisztté lett a hadseregben s részt vett az austerlitzi ütközetben, azután visszavonult birtokára s irodalomra adta magát. 1811. a francia háboru alkalmával visszament a hadsereghez; mint gárdatiszt részt vett az oroszok hadjáratában 1814-ig s később az izmailovi gárdaezred ezredesévé nevezték ki. Minthogy részes volt a dekabristák (l.o.) összeeskövésében, Petrozavodszkba internálták, de néhány év mulva kegyelmet kapott s attól kezdve Szt. Pétervárott élt valóságos államtanácsosi rangban. Különösen mint katonai iró tünt ki következő munkáival: Egy orosz tiszt levelei az 1805-1806. és 1812-1815. hadjáratokról (Moszkva 1815); Jellemvonások Koscziuszko életéből (Szt. Pétervár 1815); Hmeljniczkij, vagy a felszabadított Kis-Oroszország (u.o. 1818), Ajándék az orosz katonáknak (u.o. 1818). Mint költő igen szépen fordította a Zsoltárokat, Hiob könyvét és a Prófétákat (1826). Ivanovan Marfa fogsága c. leiró költeménye (Szt. Pétervár 1830) vallásos ömlengéseken kivül pompás leirásokat tartalmaz. Hazafias szinezetüek a borodinói csatából vett rajzai (Szt. Pétervár 1839). Neje, G. Pavlovna Avdotja, családi nevén Golenicseva-Kutuzova, szül. 1795., megh. Tverjben 1863., szintén irodalommal foglalkozott, s szépen fordította le Schiller harangját (Moszkva 1832) és számos novellát s vallásos elbeszélést irt.

Forrás: Pallas Nagylexikon