Glogau

(Grossglogau), az ugyanily nevü járás székhelye és másodrangu erősség Liegnitz porosz kerületben, 50 km.-nyire Liegnitztől, az Odera balpartján, több vasuti vonal találkozásánál, (1890) 20529 lakossal, cukor-, keményítő-, dextringyártással, vasuti fölszerelés és agyagárukészítéssel összesen 25 gyárban, mintegy 1000 munkással. A várost K-en, D-en és Ny-on erődítmények fogják körül. A jelentékenyebb épületek: az Odera egyik szigetén a székesegyház, egy egykori királyi kastély, most a hatóságok székhelye, az «éhség tornyával», amelyben egykoron II. János herceg a városi hatóság személyeket agyonéheztette. G. külön hercegségnek volt fővárosa, amelyet II. v. Jámbor Henrik alsó-sziléziai herceg halála után, 1252. annak harmadik fia, II. Konrád nyert el. Akkoriban a mai G. Sagan és Crossen járásokat foglalta magában. Konrád herceg sok német gyarmatost telepített le hercegségében és igy a várost is tetemesen emelte. Fia, III. Henrik, a boroszlói hercegség egy részét csatolta birtokaihoz. Fiai ezeket 1309. ismét négy részre osztották, amelyek egyike a mai G. járás volt. Ennek birtokosai 1331. kihaltak és az egész hercegség a sagani és steinaui ág között, de cseh fenhatóság alatt oszlott meg. IV. Henrik herceg e két részt is egyesítette, de azok csakhamar több részre oszlottak. A G.-i hercegek férfiága, egynek kivételével, 1476. kihalván, hosszabb viszálykodás után 1481. János sagani herceg kapta a nagyobb részt. 1506. azonban a külön G.-i hercegség megszünt és Sziléziával egyesíttetett. A 30 éves háboruban a svédek és a császáriak több izben harcoltak a birtokáért. A jenai csata után 1806 dec. 3-án Vandamme francia vezér birtokába került. 1814 ápr. 17. a poroszok hatalmába került. V.ö. Minsberg, Gesch. det Stadt und Festung Grossglogau v. ersten Zeitraum bis 1850 (1850, 2 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon