Gloria

(latin), az angyalok kara (hymnusangelicus), mely a katolikus isteni tiszteleteknél a miseszertartásnál a kirie után mindjárt a második énekrészt képezi. Nagy doxologiának is nevezik, mely ama himnuszból áll, melyet Lukács evangeliuma szerint az égiek zengtek Krisztus születése alkalmával: «Gloria in excelsis Deo, et in terra pax hominibus bonae voluntatis», többféle hozzáadásokkal, melyek szerzőjéül részint Telephorus pápát tartják, ki a II. sz.-ban elrendelte a G. felvételét a mise-énekek közé. Mások szerint szent Hilárus lett volna a szerzője (a IV. sz. évgén). Az első keresztény századokban a G. korál dallamában minden hangra csak egy szótag énekeltetett, későbben - főleg nagyobb egyházi ünnepségek alkalmával - egyes hangok melizmatikus alakzatokat nyertek, melyek neumákkal jeleztettek. A G. a kat. misének egyik fő kiegészítő részét képezi; de nem fordul elő az egyszerü votiv, a gyász- s általában az olyan miséknél, melyek viola v. fekete szinben olvastatnak. A r. kat. egyházi szertartásoknál a G.-t négyféle dallam szerint éneklik, u. m. in duplicibus; in festis beatae virginis Mariae; in semiduplicibus és in simplicibus. Mind ezek intonációjára nézve a római egyházi missale (l.o.) adja meg a kellő utasítást. (L. még Dicsfény, Doxologia.) - G. Franciaországban feketekávé, melybe cognac-kal telített égő cukrot csepegtetnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon