Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
glossza gloss
glosszál to gloss
glosszárium... glossary

Magyar Magyar Német Német
Glossza... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Glossza

görög szó, eredetileg a. m. nyelv, aztán nyelvjárás, később a görög grammatikusoknál a. m. ritka, nyelvjárási v. idegen eredetü kifejezés, továbbá az ilyen kifejezések magyarázata. Ilyen G.-kat glosszáriumokat már az alexszandriai filologusok nagy számmal állítottak össze. Ide tartoznak Hesychios, Suidas régi lexikonjai, az Etymologicum magnum, a Homéroshoz való Scholionok stb., aztán a rómaiaknál (hol különösen Pautus kifejezéseit magyarázták) Aurelius Opilius, Aelius Stilo s más glosszografusok gyüjteményei. Legismeretesebb Verrius Flaccus munkája: De verborum significatione (a szók jelentéséről). G.-k-nak nevezték a középkorban a bibliai szöveg sorai közé vagy szélére irt jegyzeteket, melyek a bibliamagyarázat történetére is fontosak, p. a IX. sz.-ban Walafrid Strabo hires glossa ordinaria-ja. - Régi magyar glosszáriumunk csak egynéhány van, de ezek koruknál fogva nagyon becsesek, mert majdnem legrégibb kódexeinkkel egykoruak, főleg kettő közülök: a németujvári G.-k s a budapesti G.-k. Amazok lapszéli és szövegközi jegyzetek a németujvári ferenciek könyvtárának egy latin kódexében, az utóbbiak pedig szintén egy latinul irt kódexben a budapesti egyetemi könyvtárban. E G.-k arra voltak szánva, hogy megkönnyítsék a latin szövegü evangéliom v. prédikáció megértését s lehetővé tegyék istentisztelet alkalmával a szövegnek gyors magyarra fordítását. Az említett két glosszáriumhoz csatlakozik még a muzeum könyvtárában Batthyány Boldizsár latin miséskönyve, melyben sok lapszéli magyar jegyzet s elül magyar naptár is van (1489-ből). Hadd álljon itt a németujvári G.-kból nehány apró mutatvány (a régibb magyarázatokból, melyek bele vannak iktatva a szövegbe, mig egy másik kéz értelmezései a szók fölé és a lapok szélére vannak irva): Ista sunt deliramenta, vulgo elmetelenségek. Ecce homo vorax, zabalo, et potator vini. Iterum frustra heyaba, oratio dirigitur ad deum. Deinde visus est plus quam quingentis fratribus, tebnec hog nem uthzaznak, novissimo autem tanquam abortivo, erethlen gemeknek, visus est mihi.

G. mint költői forma, oly versezet, melynek minden strófája egy ismert költemény egyes soraival végződik, ugy hogy a G. az alapul vett költeménynek mintegy bővebb értelmezése. A kétes értékü műalak középkori eredetü, nálunk jelentékenyebb költeményt nem irtak benne.

G., a római jogban igy nevezik különösen a justinianusi jogkönyvekhez egyes jogtudósok u. n. glosszátorok (l.o.) által készített rövid tárgy- és nyelvészeti jegyzeteket, melyek a szöveg felvilágosítására szolgáltak. A szövegbe irt G.-t gloss oe interlineares-nek, a szélekre, a szöveg mellé v. alá irt G.-t gloss oe marginales-nek nevezték. Az Accursius által elődjeinek G.-iból és saját jegyzeteiből összeállított G. a glossa ordinaria. A Corpus juris canonici egyes részei is G. tárgyát képezték. Itt az egyes jogászoknak az egész szövegre terjedő s más irók G.-it is magában foglaló magyarázatot apparatusnak, a nagyobbszabásu apparatust kommentárnak nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is