Gneisenau

Ágost Vilmos Antal Neithardt gróf, porosz tábornok, szül. Schildauban 1760 okt. 27., megh. 1831 aug. 24. Tanulmányait a würzburgi jezsuita iskolában kezdette meg s 1777-től kezdve az erfurti egyetemen folytatta 1779-ig, amikor az osztrák hadseregbe, egy év mulva pedig a bajor hadseregbe lépett. 1782. hadnagy lett s ezredével Amerikába ment, hogy Anglia zsoldjában az elszakadt gyarmatok ellen harcoljon. Visszatérve 1786. a porosz hadseregbe lépett s mint százados 1793-1805-ig Lengyelország megszállásában vett részt. Mint százados küldött 1806. is Saalfeldnél és Jénánál, 1807. pedig őrnaggyá neveztetvén ki, átvette Kolbergben a parancsnokságot, melyet a tulnyomó francia erővel szemben a tilsiti békéig meg is védelmezett. Jutalmul alezredessé neveztetett ki, s a tilsiti béke után mint a hadsereg ujjászervezésére kiküldött bizottság tagjának nagy része volt az uj porosz hadsereg megteremtésében, s általában, mint Stein és Scharnhorst buzgó hive, sokat tett Poroszország ujjászületésére. 1809., midőn Steinnak Napoleon parancsára távozni kellett, Napoleonra való tekintetből ő is elbocsáttatott azon titkos megbizatással, hogy a külföldi viszonyokat tanulmányozza. E célból Ausztriába, Oroszországba és Angliába utazott, miközben, bár nem sok eredménnyel. Németország felszabadításának tervével foglalkozott. Napoleon oroszországi hadjárata kudarcának hirére visszatért Poroszországba s Blücher hadtestének táborkari főnökévé neveztetett ki. e minőségben a német szabadságharcnak egyik kiváló hőse lett. Ő készítette ama merész terveket, melyeket Blücher törhetetlen eréllyel keresztül vitt. 1815. ismét mint táborkari főnök kisérte Blüchert a csatatérre s a ligny-i vereség után főképen az ő erélye és célszerü intézkedései tették lehetségessé, hogy a porosz hadsereg junius 18. Waterloonál megjelenhessen. Miután már a lipcsei csata után jutalmul a grófi rangot kapta, a második párisi béke után tábornokká neveztetett ki, de már 1818. visszavonult erdmannsdorfi kastélyába. 1831., a lengyel felkelés alkalmával, a Poroszország keleti határán felállított hadsereg fővezérévé neveztetett ki, de még ugyanazon év aug. 24. Posenban a kolera elragadta. Ércszobrát 1855. állították fel Berlinben az Opera-téren. V. ö. Pertz, Das Leben des Feldmarchalls Neithardt von G,; Neff, Die Heidenlaufbahn des Generals der Infanterie August v. G.- Harmadik fia, Brunó (szül. 1811 máj. 3., megh. 1889 fbr 2.), mint tábornok szolgált a porosz hadseregben.

Forrás: Pallas Nagylexikon